Hűséges Veronika

Veronika most rabságba van

Egy nagyon gonosz boszorkány

rabságában Veronika egy

kedves kirákisasszony de van

egy szerelme aki szintén király

meg ne kérdezzétek egymástól

hogy milyen király az a

te(l)jes  neve hogy Zöldlovag.

És ez a zöldlovag nem hagyja

anyiban mert ő is tud Veronika

rabságáról és el is ment hogy

megkerese rá is talált de 

igen ám de a gonosz boszorkány

százéves álomra varázsolta el

Veronikát és csak akor ébred

fel ha egy királyfi megcsókolta

a Zöldlovag tudta ezt ezért

megcsókolta kedvesét rögtön felébre 

dt igen de a boszorkány láta ezt

és amikor kifelé mentek akkor

elvarázsolta őket két kismadárá

FELHŐKBE ÍRVA:

Jaj nekünk mongyja Veronika

Végünk van mondta Zöldlovag

A boszorkány pedig jót nevetet

HA HA HA

De nem csak ők voltak elvarázsolva

Hanem fák

is emberek

Voltak azok is úgy

Jártak mint ők és a

virágok is elvoltak

Varázsolva a fű is

Minddelvoltvarázsolva

Mikor már jó tiszteséges távolban

voltak Veronika abba hagyta a jajveszéj

kedést és igy szólt: most viszamegyünk

a boszorkányhoz és őszehivom őszes

madárbarátnőmet és rászorunk egy

kis szenet mert azt nem birja

és elpusztul tetszet ez a javaslat

Zöldlovagnak is Igen de mindezt láta

a boszorkány mert nézte a bűvös gömbjét

metvolt anyi esze és tudta hogy Veronika

eszes lány

ezért elővette a bűvös pálcát

és elővarázsolta a szárnyas-

kosokat és azt mondta nekik

hogy fogják el Veronikát és

Zöld lovagot és hozák elibe.

A bárányok pedig elindultak

Veronika nyomába és Zöld lovagéba

is.

Igenám de mikorra odaértek

a Kosok adigra már Veronika és

Zöldlovag mögöt mam otlepült

a tizezer madár kis vödörkékel

Veronika tudta hogy a boszorkány

kosaival ál szembe tudta azt is hogy

a kosok ugyaolya érzékenyek mint a

boszorkány ezért azt vezényelte a

madaraknak hogy szorjanak egy kis szenet

a kosok szemébe azok pedig engedelmes-

kedte le is tudta győzni őket.

A virágok akik láták ezt hogy

győzedelmeskednek csodálták

hogy ilyen okosan vezeti Veronika

a csoportot ezét szolitani kezd

ték Veronikát Veronika meglota

és odarepült Virágok királya pedig

igy szólt hozzá Vigyázz Veronika mert

A gonosz boszorkány újab tervel

akar elpusztitani titeket mégpedig

Kérdezte Veronika a virág folytatja méheket

akar rátok kűldeni tehát ne arra

menjetek azon az úton ami következik

hanem foduljatok el ba(l)ra. Hát ezt meg

honan tudod kérdi Veronika Onan hogy

én is elvagyok varázsolva. Értem.

Ésel is fordultak ba(l)ra. Jól

is teték mert igaz

volt amit a virág beszélt.

Mikor ez is megvolt akor egy

füves mezőre érkeztek ot ált egy kis

nyuszi akinek egy kis kosár volt a mancsában és szedegeti a füvet

amint tudjuk a nyúlak csak harapni

szoktak nem szoktak szedni nem

Meg is kérdezi tőle Zöld lovag, hát te

kis nyúl mitcsinálsz Nyúl

Elkezdi: Kisnyúlaimnak

leszeretném szedni

ezt az egész mezőt

de sehogy se sikerül

Már egyhete szedem

A füvet de még csak

egy kosárnyit

tudtam feszedni.

Azt mondja ere Zöldlovag

Hivj sok nyuszit és töben

letudjátok szedni ezt a

mezőt. Igy is let és a nyuszik

letudták szedni a mezőt.

Ezután elbocsájtoták az

öszem madár barátjukat

azt mondták nekik: köszönjük a

segitségeteket de most már

elmehetek és mikor odaértek

Zöld lovag othonához akkor Zöld

lovag ezt mondta: Kedvesem ez az

én otthonom Ez a zöld kastély saj-

nos it nagyon sok a roszgyerek és

kővel dobálják a madarakat. Ahogy ezt

kimondta máris a szányába talált

egy gyerek. Veronika szinte sirva

nézte hogy esik le kedvese a födre de

nem sokájig nézte mert őt is eltalálta

Majd félholtan beviték őket a kastélyba

Persze nem ismerte fel őket senki sem.

Persze azt sem tuták megmondani

hogy kik ők mert egymásal is csak

madár nyelven tutak beszélni

a királynak viték őket hogy udvari

madarak legyenek kalickába teték őket

és odaviték a királylánynak maga

Zöldlovag húgának azért nevezte

el ezt a kastély zöld zöld kastélynak

mert meden zöld volt bene. ezért

nevezték el zöld lovagnak zöld

lovagot. Este amikor a királylány

alut akor Veronika emberé változtata

magát és ellopta a kulcsot és kiszabaaditota

magát és Zöldlovagot de csagőt

percre tuta visza varázsolni magát

és zöld lovagot mert  a boszorkány

átka száz évig tart vagy ha el nem

pusztitya valaki.

A boszorkány mindezt láta bűvös

gömbjéből és akármilyen besze is

voltak őzé változtata őket.

Aban a pillanatban őzek letek.

Későbbi, talán 1 v. két évvel későbbi továbbírás:

Szegények már nem tudtak

repülni. Elhatározták hát hogy

újra felkeresik barátjaikat

és tőrbe csalják a boszorkányt.

Ahogy elindultak, találtak egy

földre esett fészket 2 fiókával.

Szegények, nem rég bújtak ki a

tojásból, tehetetlenek védtelenek

voltak. Az édesanyjuk pedig fen

a fán siránkozott.

Egy szót se váltottak mégis mind a

ketten ugyanazt gondolták.

Meg kel menteni a fiókákat! Zöld

lovag megszólítota a madár

anyát. Kedves asszonyom! Mi

történt? Ó kedves őz úr. Az

történt hogy ma reggel cseresznyét

szedtek ezen a fán. Nagy botokkal

hagyonásztak és össze vissza

rázták szerencsétlen Fa Fáni

barátunkat. Igen így volt! – nyögött

fel Fa Fáni. Azóta is fáj a hátam!

S azután, leverték szegény

madaraimat, Nárciszt és Nérót!

Sőt még az egész nyári eleséget

a cseresznyénket is elvitték!

Mi a neved? Csip Csip, várj egy

kicsit segítséget hozunk! Siesetek!

Veronika és társa elszaladtak, és

hosszas futás után találtak egy

nagy tavat. Zöld lovag álj meg!

mondta Veronka. Eszembe jutott

valami. Gyere fusuk körbe

a tavat. Mit akarsz csinálni?

Kérdezte Zöld lovag. De Vera

erre már eltűnt a ködben.

Zöld lovag utána futott. Hamar

utol érte. Mit akarsz csinálni?

Kérdezte a lovag. Tudod

ahol ekkora víz van ott

van élőlény is. Igazad van.

Nem sokkal ezután találtak

Egy apa egy anya és 5 gyerek Hattyút.

Látták, hogy szomorúak. Lógat

ják hófehér, hosszú nyakukat.

Kedves hattyú barátaink mért

búslakodtok? –Kérdezte Veronka

Ó hogyne búslakodnánk, amikor egy gyermekünk,

Csintalanka eltűnt ebben a

végtelen tóban. Lehet

hogy soha nem találjuk meg

ebben az óriási ködben.

Ne féljetek megtaláljuk

Csintalankát – biztatta őket

Zöld lovag. – És már futotak

is. Ne menjetek arra!

mondta hattyú papa. Mert ott

egy hatalmas mocsár és nádas van!

Soha nem találjátok meg Csintalankát

ekkora ködben! Ludvig, drágám

mondta hattyú mama – lehet hogy

nem hallották! Segítségért kéne

úsznunk és utánuk repülnünk!

Igazad van Lili. Úszúnk gyorsan

kacsáékhoz. Eközben Veronka és

Zöld lovag a tó

körül vágtattak miközben a

tavat kémlelték hátha meg

látják a vízben.

De egyszercsak: zsupsz! Zöld

lovag térdig ált a mocsárban.

Ó, Zöld lovag itt a patám

kapaszkodj meg benne és

kihúzlak. Nem tudok

mozdulni se ebben a