Miért mindig utazás előtt takarítom ki a szobát? Olyan ez mint a halál előtti gyónás. Rendbe rakom, hogy amikor már nem vagyok, szép tisztaság vegye körül a hiányomat. Így vagyok reménytelen szerelmeimmel, barátságaimmal is, remélem, hogy nem szeretésem, ehelyett önmaguk szeretése vagy másé vagy egyszerűen én szeretetem jobbá tette őket, ezeket az embereket. Jó volt ez nektek? Kész. Megvagyok. Cseh Tamás poszter a falon, kiszögeztem, előtte lamináltattam. Begyűrte a gép, de gyűrötten is gyönyörű a 28 éves Tamás az ágyammal szemben. Valamit látott bennünk ez az ember! Valamiért itt volt közöttünk. Tudjátok mennyit dolgozott rajtunk, formált minket a kocsmák félhomályában? Meg a délelötti magányaiban... Kicsit szeressük már egymást jobban! Énekelt itt, hunyorgott, cigarettázott, ő is inkább embereket dolgozott meg, nem munkahelyeket. Ez volt a dolga, és elfogadták, Hálistennek. Matatni szeretett, s álmodni, egész kipusztulásig. Most rámnéz, most bátorít a képmása, a Képmás. Na igen persze, ő kicsit angyal volt vagy indián vagy ufó, afféle közvetítő. Megyek, csinálom tovább, szerelmes vagyok mindenkibe.
Nessun commento:
Posta un commento