Összegyűltünk a Jezsuita 8-as misén a gyönyörű Jézus Szíve Templomban, december 14-én vasárnap este. A templom ahogyan szokott, teljesen megtelt egyetemistákkal és fiatal felnőttekkel, sok-sok ismerős, kedves arc. Ám ilyenkor nem egymásra figyelünk, hanem az igére és befelé. Egészen más létállapot. Én egy gyönyörű délután után voltam, unkatestvérem kicsi babáját látogattam meg, énekeltünk, ringattuk a kis Lilit, jót beszélgettünk, egészen átmelegedtem, olyan jó volt látni, hogy egy házaspár ennyire mélyen, gondoskodóan szereti egymást a családban, mintha végre megtörnének a rossz hagyományok ezzel és örökre egy jó kör indulhatna. Legyen így! Majdnem elkezdtem írni a Mogyoróbokorhoz című versemet is, de előtte még fel kellett jegyeznem egy álmomat és azután azonnal megérkezett E. és mosolygott rám, alig bírtam írni tovább... Aztán pedig a templom. A Izajás prófétától származó olvasmány után Szentlecke következik, mi többen gyónáshoz állunk sorba ezalatt:
1Tessz 5,16-24
"Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. A Lelket ki ne oltsátok!"
Ez az utóbbi mondat visszahangzik a falak között, a fehér szobrok arcán, amikor hirtelen sötétség borul a templomhajóra és az egész közösségre, a papokra, a ministránsokra, a hívekre, a gyóntatószékre és a gyónásra várakozókra, a padokra, a szenteltvízre, az asztalkákra, a festményekre és a szőnyegekre, a cipőkre, a hajakra, a hátakra és a kezekre. Néhány másodpercnyi reakcióidő - ami némaság de némaság a híveknél, némaság a miséző pap száján - és a Szentlecke folytatódik egyetlen kommentáló félmondat nélkül, a sötétben. Nincsen fény, csak az adventi koszorú három gyertyája ég, kicsit bevilágítja az oltárt és az elől állók arcát. Mégis milyen soknak tűnik most három gyertya fénye, a legmélyebb sötétségben milyen meghitt reménnyel világítanak ezek a gyertyák.
"A prófétai beszédet meg ne vessétek! Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg! Mindenfajta rossztól óvakodjatok! A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére. Aki hív titeket hűséges, tehát meg is valósítja".
Ez már sötétben hangzik el. Minden olyan, mint amikor a karácsonyfa fényénél, néhány apró színes égő fényénél a majdnem teljes sötétségben elalszik a család a kanapén, igazi idill, még gyerekkoromból. És a nagymamám kötötte sötétkék pulcsiban vagyok... Talán éppen a Napfivér, Holdnővér című film megy a tv-ben a késő esti műsorsávban, ezt a filmet apukám is szereti...Szeretek sötétben apró gyertya fényére figyelni... De most éberek vagyunk, sokan állunk, várunk, hogy belépjünk a gyóntatófülkébe. Sötétben, suttogva, csak a szavakat hallva. Egészen lágyak, egészen puhák, gyógyítanak. Minden annyira egyszerűnek tűnik. Amikor kilépek hálás szívvel, látom, hogy gyertyákat gyújtanak néhányan a templomban és az oldalfalakon elhelyezett középkorias gyertyatartók elkezdenek fényleni. Erre talán azért van szükség, mert még az áldozók se találnának el a papokhoz a majdnem teljes sötétben. Az egész szentmise koreográfiája és cselekménye egészen pontosan követi a belső lelki folyamatokat. Nemcsak én élem át ezt, tapintani lehet az áhítatot, egyáltalán nem vagyok egyedül. Mellettem áll E., megölelem, előre enged, segít. Közel vagyunk most egymáshoz is és a Jóistenhez is.
Valamikor a nagyon hosszú hirdetések alatt, hirtelen felvillan a fény, erős, vakító. Mindenki hunyorog és a miséző atya kiáll az oltárhoz és elkezdi mondani, elkezd reflektálni az áramszünetre. Talán megéreztük azt, hogy milyen erős körülöttünk a mesterséges fény, milyen erősen hatnak ránk a külvilágból érkező ingerek. A mise után a szegények javára gyertyákat lehet venni és tényleg nem ennek reklámozására érkezett ez az áramszünet ami még meghittebbé tette az örömteli, és örömről szóló misénket. A kórus orgona nélkül énekelt, kotta nélkül, fejből és van mit énekelniük, megmutatták mit tudnak, volt lélekjelenlétük, mint mindenkinek, köszönte érte, az egész közösség énekelt velük. A végkicsengése az atya mondandójának az, hogy próbáljunk elcsendesedni, kikapcsolni a lámpát, a tv-t, a facebookot és minden mesterséges fényt körülöttünk, merni sötétben maradni, a belső sötétünkkel is akár, ami nem olyan könnyű, nem olyan kellemes.
Mindez után még a Loyola Caféban beszélgetünk néhányan, iszunk egy kis teát. Kedves olvasó, ugye emlékszel a kolozsvári áramszünetre? Most megmutatta Budapest is, milyen itt egy jófajta áramszünet. Áldott adventet!
Nessun commento:
Posta un commento