Zúg az öreg erdő,
száll a fehér felhő,
összebújnak a vadak.
Itt benn a szivemben
mért üldözöl engem?
sohase bántottalak.
Jeges éjszakában
őz tiporja hátam,
cinke tépi fülem,
bodzabokor-ágról
csorog rám a zápor,
nem adnak szállást nekem.
Hát ide vigyázzál,
ha te áznál fáznál,
én nem küldenének el,
adnék cipót lágyat,
jó száraz ruhákat,
mindenfélét ami kell.
Ha nem áznék fáznék,
mindig rád vigyáznék
úgy mint a nagy fehér falak,
Ó mért nézel úgy rám,
mért nem vagy jobb hozzám,
sohase bántottalak.
Nessun commento:
Posta un commento