kerek leveleivel
remeg remeg.
Termése gyönyörű,
Van,
mikor idő előtt lepotyog.
Meleg, barna ízeket sír
földszagú a lába, öle.
Sírás közben mosolyog
a naptól szelíd vörössé izzik a haja,
de nem ravasz.
Csenevész lécek a napban
Törékeny, mágikus ábra
Ő tűz első és utolsó lángja
Ne várasd, ne hagyd magára
Mert ő a szikra lobbanása
Nessun commento:
Posta un commento