Gellért Oszkár: Több a jóság

Máté, XVIII., XIX

Megbocsátottál és bocsánatod
Úgy viseled mint gyűrűt ujjadon,

Megbocsátottál és bocsánatod
Mint fülbevalód függ hivalkodón.

Megbocsátottál és bocsánatod
Mint kebleden a brosstű sugara,

Megbocsátottál és bocsánatod
Szivárványlik mint nyakad gyöngysora.

Megbocsátottál és bocsánatod
Mint csuklód karperece úgy csörög,

Megbocsátottál és bocsánatod
Mint diadém tűz homlokod fölött.

Megbocsátottál és bocsánatod
Hajadban villog mint kevély aranycsat -

Ennyi jóságra mit is mondhatok?
Ennyi jóság talán tebenned van csak.

(- Uram, megbocsássak-e vajjon
Atyámfiának hétszer?
"Nem mondom néked hogy hétszer,
Hanem hogy hetvenhétszer.")

Bocsánatod: mégis csak ékszer!

Bocsánatod mégis csak ékszer.
S mert megbocsátsz: ne hidd, hogy jó vagy.
("Nincs senki jó több az egy Istennél.")

Istenszínűre sose mosdik
Attól a lélek. Több a jóság
Mint örökös bocsánatosdik.

("Nincs senki jó több az egy Istennél.")
S lásd, Nála sincs mindenre bocsánat.

De ha sirodból visszaüzennél,
Hogy nem bocsátsz meg soha többé,
Tudd meg: rosszabb attól se lennél,

Csak égőbb volna a vágy utánad.