Kondor Béla: 16

1. Eszményi portré, végső erőfeszítéssel.
2. Az ökörnyálas majom-segg-Költőnek igaza van.
3. Ne várjanak patyomkin-otthonban páncélos otthonban páncélos nők.
4. Páncélos otthonomban ne várjanak cirkálók.
5. Bévül a zokogás visszhangja ne mástól.
6. Szégyent, bánatot, kudarcot mondok itt.
7. Tintafoltok a Biblián, vakargatott a cím.
8. A Szent Könyvek bőre bajuszt visel.
9. S nem ráadásul hord bajuszt a főkötő alatt.
10. Istenem, neved a káromkodásból való.
11. Főkötő, bőrkötés; finomszőrű pergamenek.
12. Oltárról füst, de tűz nem való soha.
13. A nő-nyikorgató kristály-szamárnak újra.
14. Nekem este van, másnak tán ábránd lesz.
15. Az igazsághoz biztos viselet kell.

16. Belsejében a félve zokogás, nem kell a másé.

ez itt a szomorúság előszobája
a lélek helyett a tárgyak ideje
könny és tűz emészti el
a testeket
mi továbbmegyünk
hisz már semmi se számít
a sátán az, aki ámít
a sátán nem ember
beteg a tenger
a lelked a tenger

kiteszik a húst ismét

Rezignált veszteglésem naplójegyzete. Díszlet: még mindig a keleti pályaudvar. Kiteszik a húst. Működik a Resti. Lassan már tíz éve a dolgok állni látszanak. Nem jutok egyről a kettőre. Se lakásom, se magánéletem, s közben szinte észrevétlenül, elmúlt az ifjúság.

Lojalitásom határtalan, énnálam soha semmi nem múlik el, nincs idő. Bevezetett a szellem birodalmába, majd egyedül hagyott. Hiányoznak Emléki úr elmélkedései. Azért születtem, hogy jelet adjak. Jelet adjak valamiről... ami már nincs. Egy olyan lény vagyok, akinek tulajdonképpen nincs helye itt? Halálom fel se tűnne. Talán el is tűnök hirtelen, mint erdőben a vadnyom...Eltékozoltam mindenem, amiről

párbeszéd

szépen énekel ez a kis gerle
szomorú szamuráj, kéne egy hamutál
"ne fáradj vele"
gyengéden múlik el a gyengéd
élénk az elméd, de több kell: angelina jolie
levágta a mellét egy tavasz
ravasz ez az új kor
új kihívásokkal
szeress nőként, dögölj férfiként
oldod a magányom
kell valami révület
drogom vagy, nehéz nélküled

lassú eső.. tavasz
kár minden panasz

a mosolyodnak íze van
pedig nem ízlelhető
a gondolatnak szárnya van
pedig nem horgony
hány éves gémkapcsok...
összezavart emberi arcok
régen, régen megunt harcok...

nem tudom, hogy a szerelem a régi vagy én
de egy ideig én ismétlődni éreztem a dolgokat
a érzelmekben, a barátságban, még a szenvedésben is
aztán megállt a folyamat
és elkezdődött
egy új, kendőzetlen valóság...

maradj.
maradj te szép mai valóság!

de leonard cohen búgó hangjába
fanyar szájszögletébe még belelopózol
félelmeimbe még begubózol
az a fülbemászó vagy, akitől mindig féltünk gyerekkorunkban
hogy belemászik a fülbe
és a nem bemászással is bemászott

pedig hát mostmár pontosan tudom, hogy mit akarok és azt kapom, amit akarok
de úgy vagyok veled, mint egy rossz hajlammal
megszoktam
az üres órák unalmát, ahogy kegyetlenül aposztrolfáltad hosszú kapcsolatunkat
néhány sorban elintézve
a síró nőt, akinek egy fáradt férfi a fejét
az ölébe hajtja

egyébként józsef attila is...
akkor lett rosszul, amikor végre révbe ért.
belőlem is a szélcsendben tisztul
a genny

Talán ugyanonnan

"Itt vagyok, Herceg, élek, megérkeztem. Elhoztam ezt a bűnt, ezt a derűs és tiszta bűnt, pszt, pszt, teérted."

Alexander Blok: Komédiásdi című művéből

"Ilyenek vagyunk mi férfiak és nők. Kémleljük a csendet, a sápadt időt és a szépség ránk omlik."

egy hajszálra

életemben ez a második alkalom, hogy ősz hajszálat veszek észre a fejemen. először akkor láttam ilyet, amikor megérkeztem new york-ba, úgy emlékszem tél volt, hideg, beteg voltam és fáradt. szegény kicsi zs. is sirdogált, de az asztalon virág viritott. (talán sárga?) és nekem volt egy piros sapkám is. belenéztem a tükörbe és láttam, ott csillogott már mint valami kis ajándék a sorstól -

"s simogatom s hangom hajszál esik a hóra" apám verse, megirta előre az egészet ez az ember! 

zs. akvarellje, talán szőlőlevelek, görög épitésű ház queensben.. mi volt akkor? egy világot kellett átutaznia a viharsarki pillangónak, és aztán "santa maria delle sette dolori" emlékszel zseb rómában? a trasteverén megkérdezted, hogy mi fáj? megint, akkor is elveszettem valakit - mindenért fizetni kell. 

és most átutazóban egy s. lakásán megint. tűz és valami furcsa, nagyon furcsa történet megint. ki fogja ezt megirni, kérem szépen? "De, Sas elvtárs a Vizy a pályaudvaron van? Azt teccett mondani?" Hát persze, hogy én. Minden csak játék, minden komédia. Riders in the storm orosz és nagykovácsi változat. Az agykovácsiból, a Szellemi Olümposzról Nagykovácsiba. Kelenföldről Kelleföldre. Eredmény: két fuvarral jussak ki Berlinbe. Mindenkit rendbe tenni. Jönnek az ismétlődés labirintusai. Recsegő filmek. A megtalált édenből az édenbe, a pokolba majd vissza. majd pedig egy video jung apótól: "the introverted intuitive has a very difficult life ooor thouht / although one of the most interesting lifes"

No hát. Alkotás-szerelem-szeretet.