We used to wait

Valameddig várunk. Aztán valami végleg eltörik. Borzalmas pillanat. Még mindig vársz. Aztán minden felgyorsul, minden világossá válik. Megerednek a szavak. A szerelem megmarad.

Silver linings playbook

Az Élet az úr...

Az évek során kellett rádöbbennem arra, hogy tényleg maga az Élet a lényeg. Persze lehetsz király és mindent megtehetsz és meg is kell tenned azért, hogy elérd a céljaid. A király mellé egy királynő fog csatlakozni. De közben nem áldozhatjuk fel életünk egyetlen területét sem a másikért. Nem élhetünk a művészetért vagy a tudományért önmagában ha az eltávolít az emberektől. Mi az embereket szolgáljuk, a király szolgál, miattuk teszünk mindent, gyakorlati és isteni célokból. De nem földi eszme miatt. Az eszme elvont és itt a földön az Életet kell pártolni. Szemműtétem volt az ORFI Kórházban. A kancsalságomat gyógyították, a kancsalság a befelé fókuszálás ma is megvan, habár az optikai korrekció megtörtént. Akkoriban az Oroszlánkirály volt az a mese, ami a kórházban engem gyógyított. A lényeg nem változik. Walt Disneynek végülis sokat köszönhet a generációm, értékteli meséket néztünk, sok zenével. Ennyi elég is, hogy megértsük az életet. Mindenképpen egymásra találunk, ha már megvan a cél. Most jöhet végre, jöhet az igazi munka. Az Élet idetalál.

Álom vagy valóság?

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.

Climb every mountain

A Jóisten akkor is hisz bennünk, amikor mi gyöngék és bátortalanok vagyunk. Nem támaszkodhatunk  még egymásra sem, csakis Rá, egymásban. Ő tudja mi kell nekünk és bízhatunk benne. Nem történhet olyan az életünkben ami nekünk rossz, ha hagyjuk vezetni magunkat őáltala. Ne az történjen, amit én akarok, hanem az, amit Ő. Gyerekkorom meghatározó filmje volt a Sound of Music.  (Hittanon néztük elég sokszor, de én sokkal jobban szerettem, mint a Ben Hurt :) Egybeforrt akkori gyereklelkemmel a film üzenete, értékrendje. Idén nyáron a csíki havasokban eszembe jutott ez a dal, olyan csodálatos tájakat láttam, és igen, éreztem, hogy ami rajtam múlik, hogy az életem jóra forduljon, meg fogom tenni. Nem magamtól jutottam több fontos döntésre végre. Erdély, Kolozsvár és az ott élő emberek, tájak sokat, nagyon sokat adtak, s talán nem is kell elszakadnom onnan örökre, köszönöm, még egyszer, hogy ez megtörténhetett.

első dal

Biztos

Megváltót váró ósdi síkos járda
Fejem mint bús, hősi páfrány
Bámul a Korom-orom lávába
Mint született lajhár szuszog anyja ölén kábán

Keresztet rajzolnak sötét homlokok
Szép-mívű mujaság trónol a délután gyenge pórusain
Üveg-fejű bűnök sugároznak
Vezetnek a nyomok.

Ló-pata hangja a Csend-tóban
Valahol benn a hasban csepereg
Egyre jobban csobban.
A méla pusztulás az, amit érzel.
Megfoghatatlan, mert keserű, de szálad végén
Mi kentaur-barlangodból kivisz majd,
ISTEN ÁLL.
Szikla, mi
Tavad medre körül állandó idom
Sosem fogyó-, s rothadó anyag, mi
Felfogja s kisimítja hullámzásaidat.

(1999)