pusztadicsőségből

"sokkal elönyösebb volna.

Pénzügyileg is. És ez sem megvetendő, mivel puszta dicsőségből megélnie nem lehet."

a tehetségről

"A legközönségesebb emberben is mennyi rejtett tehetség szunnyad, amit a világ legélesebb szemű kritikusa se vehet észre. Hát még a tehetségesben! Milyen nevetséges, ha előreokvetetlenkedik a kritikus és tanácsot ád annak, aki százszor többet tud nála – még ha öntudatlanul tudja is."

...

1. Félek a tűztől, félek a víztől,
Félek a hótól, félek a jégtől,
Félek a téltől, félek a nyártól,
A megszületéstől, a pusztulástól.

2. Félek az AIDS-től, félek a ráktól,
Félek a fűtől, félek a fától,
Az iskolától és a tanártól,
Az ébredéstől, az álmodástól.

3. Félek a szextől, félek a lánytól,
Félek apámtól és félek anyámtól,
Félek a rendőr gumibotjától,
És félek az isten haragjától.

4. Félek a zajtól, félek a fénytől,
Félek a csendtől és a sötéttől,
A kísértetektől, a szellemektől,
Az állatoktól és az emberektől.

5. Félek a vértől, félek a tűtől,
Félek a drogtól, és félek a fűtől,
Félek az újtól, félek a mástól,
A megérkezéstől, az elindulástól.

6. Félek a Naptól, és félek a Holdtól,
Félek a rossztól, és félek a jótól,
Félek a sorstól, a csillagoktól,
És félek, félek önmagamtól.

Az életen nem lehet uralkodni

„Hiába, az életen nem lehet uralkodni. Sőt, az ember ha ura akar lenni magának, csak bolondot csinál, és félrevezeti azt, aki előtt játszik. Valakit megismerni, azt csak az élet hosszú együttléte teszi tehetővé. A cselekvés. (…) Ha magával beszélek, mindig Janka van velem, akit a világért senkinek nem említek soha.

Pedig maga is távol van már… Azt a másik módszert, amit ajánlott, azt nem, azt nem lehet… Mi az a barátság ? ….A barátságnak csak egyetlen lehetősége van: a teljes, a korlátlan őszinteség és együttérzés : ez barátok közt nincs, kivált férfi és nő közt….

majdnem augusztus

"Post-existentia

Nem nyughatsz addig, se halva, se élve,

míg át nem szőtted árnyad és szined

a szerelem végtelen szőttesébe, 

a béke aztán lesz csak a tied."

 

már napok óta álmok sorozatban b-vel és a-val. már az imáimban is így szerepelnek együtt: b. és a. Lám, lám agyam, a lelkem óriási erőkkel, megfeszülten dolgozik a helyzet, a szituáció feldolgozásán. Most történelmi időket élünk. Most minden végleg el fog tűnni, radikálian ami már régen nincs. Most eltűnik minden ami már nem hozzám tartozik. A Balaton segít a feloldásban. Mese-tó. Minden Titkodat elringatja és odaadhatod neki minden fájdalmadat. Istebnem még sose fájt senki e4nnyire . Még talán P.se pedig ő aztán nagyon nagyon fájt. Még sose fájt senki ennyire. Elveszetettem az egyetlen barátom, barátaim. Legutóbbi álomban úgy ültetek az üres térben mint két Fáraó szobor- Abu Szimbelben, mereven, érinthetetlenül. A hideg Király és a Hideg Királynő belefagyva a sakktáblába. Én pedig mint valami mesesztereplő szólítom őket, tudom, hogy olyan Szfinxek, akiknek jól kell felelnem, különben nem lesz jövőm. Álomfoszlányok. "Még ez a betegség is, panaszkodom"... Erre A. rámnéz: kissé elfancsalodott arccal, "igen, a betegség". Meggyötört. Dehát a Szerelem tele van gyötrelemmel. Én csak azt adtam tovább, amit kaptam. Mégcsak nem is azt én sose voltam bosszúálló, én csak menekültem. B. mozzanatlan, sivatagban ülő Fáraó.

 S még egy dal, hogy Tőled elbúcsuzzak.  

 

Buli L-ékkel, az egész VAN-film világa megelevendedik. Otthon vagyok mégiscsak, gyógyulok. Aranyos és édes szép nyár van, Balatonfövenyes Szent Antallal, a keresűt meg majd...É. Zürichben, néptánc Pomázon. A PIM-ben új barátságok. És új Szerelem  is talán. Egyszer ez az időszak, ez a tömény, meddő szenvedés os mitológia lesz, a többéves szakítássorozat, ezek csúnya, borzalmas csalások is megszelidülnek és hideggé válnak, mint Moszkva tér. Amilyen most az arculat. Csak alkonyatkor szép. Finoman elrendezett, tervezőasztal-szerű. A fák egyenesen állnak. Furcsa dőlésszögek. Emlékszel még a villamos végállomásra? NNÁ-tanulmányt fogokm írni és andalúziai zenét hallgatni egy spanyol fiúval. Duende. Nem is olyan rossz az élet. Amíg az ember még mindig történhetik valami, és élni fogunk a múlt romjain mint a patkányok, gnosztikus hittel fogunk kételkedni a Rózsakeresztesekben. És művészettörténet és em,berek és Élet. És derű. És utazás. És megtalált hivatás. És Irodalom. És Szerelem. Medve, testvérem levele. A Shakesbeerben Maszák tanár úr halála. Értitek, pont ott! M. éppen hozza az almafröccsöt, és furcsán egészen hideg arccal kinéz felém. Akkor mondták be a rádióba. Aki mindig eredeti nyelven idézte az angol címeket! Romio end Dzsuliet ahogy mondta és rázta azt a gyönyönyű, egyenesszálú ősz hajkoronáját! (Ezt meg J. sejtette meg, J. nagyon intuitív... J. már szeret engem) Utolsó búcsúa  porhanyós melegből, ami az ifjúság volt, ami a az Esterházy volt és ezeknek az Embereknek a kora, akik most meghalnak, sorozatban. kíméletlenül. Jönnek a hideg éles, szürkék. Jönnek a kapitalizmus vértelen csirkeszárnyai. csak emlékeinkben marad meg az a világ, amiben Latinovits kiállítást néztünk (egyik első randinkon, egy forró júliusi nap a Moszkván, emlékszel?) élt, amiban Bárdos Tanár úr mesélt Ostvátról ... még egy kicsit marad Kolozsváron. Mégis köszönöm Kolozsvárt, mert olyan mintha a gyerekünk lenne. Ahol szálló nyilak vannak a kapukon kovácsoltvasból, ahol a szél a szellem és a lélek szele mindig fúj és talán sosem hagyja abba. Ahol létem egy darabja megőrződik, a kékes, zöldes hegytető finom hullámvonalában, egész hada a vágyaknak a fejemben, és az elvágyódásnak a szereteted felé ami sohasem érkezett meg, és melletted kutyagolok szomorúan, magányosan. Talán mostmár te is boldogabb vagy. Vale vale. Üdvözlet. Budapestről, Móricz Zsiga kalaplendítésével.