egy virágcsokorra

polka, keringő, néptánc-szerű viháncolás. népdal-szerű dallamok. székely himnusz. tangó-vakmerőség, kerülgetés. titokzatosság, naivitás. önsajnálat, törekvés valami abszolútra - vakhit. megbocsájtás. s a színek feloldoznak. a dallamok feloldoznak. az ego-n túli létben már a közösség hiánya sem fáj? mondjad már, sándor. pedig voltak ideges szárnycsapások. a síri világ denevér-szárnyai. a tó fülledt szaga. a hajnali öt órás kelés. szemem mellett három kis apró pötty. médiumok vagyunk. a pórusaim a trópusok. a hasonlat nem elég jó. hosszú dallamok a mértéktelenbe húznak. és nem jó a közvetítettség. a csatornák. igazi tudás a hajszálerekben van és ahogy gondolkodunk róla. a haj szerkezete. mennyi mese. hajszálakat hullatok, könnyeket hullatok. arcvonalak jönnek és emlékek. puhaság, finomság, határozatlan körvonalak és egy emberi sziluett. mi van az arc mögött? miért akarok mindent tudni? lila gőgvirág az a gömb. a fehér bogyók. emlékszel, ráugrottunk gyerekkorunkban és pattant! rózsaszín apró virágok. finom remegések, az erőm. belső mosoly. zöld szamárkóró. 10 évesen irtam egy verset egy gőgös, magányos szarkalábról. emlékeim halál-lágysága: gyengeségeim múlt-illata talán hozott anyag, nem az enyém, másokból áradt rám. elkülönböződés, hogy lehetséges? már nem akarok összetevőimtől menekülni. szembenézni és magától eltalálok innen. az identitás faragott drágakő legyen? de milyen szinű? finoman pihésen bevon a múlt, mint a szőr a testet. nem akarom letépni a bőröm. az évek alatt belém szivárgott bánatot. viselem, akár világíthat is. szürkén, fehéren és gyöngyház-valóságban. gyűrődések az álomban, gyűrt végtelent sokszor álmodtam. b. áttol a szakadékon, aztán mégis féltékenyen őriz, bezár és bekerít. néha visszalép és tanulni próbál. tanulni próbálok. a táj ilyenkor a legszebb, de júlia nem tudja hogyan szeresse sándort, kicsit fél tőle. nehéz. ez a kapcsolat nem egészséges mégis dicső. és vannak egészséges kapcsolatok amik meg sokkal kevésbé dicsők. a test lázad. sándor és júlia tudod, nem magukért élnek. néha belehalnak. és végleg belehalnak. de nekünk se mindegy, mibe.

gyerekkor: a valóság világos volt, a levegő tömbszerű és sárga kockákban töltötte ki a teret. letelt a negyedik hét év. már 16 évesen mindent tudunk, lerajzolunk és megírunk. és lerajzolnak, megirnak, dallamokat álmodnak rólunk a semmi közepén. relatív halhatatlanság ez.  lesz emberi szem, aki visszanéz ránk?
i' ve seen the future baby, it is murder. mióta csak felejtünk felejtünk.  most a valóság ráncszerű, gyűrött, összetett, kusza. érzések kábeljei, és kábulatai. idegek estig elfáradnak már. virrasztanak az idegek. mi a nyugalom? kell valami magasztos neked, te szegény kisgyerek. mindenki az, amit lát. monhatóság vagy mutathatóság (wittgenstein)?  Sokszor nem azok vagyunk, amit mondunk, mert megpróbáltuk kimondani a mondhatatlant? Építünk házat szavakból, háziúr települ? A narratívum értelemképző absztrakció, mert értelmet keresünk az életben. És a szavak visszahatnak. A szembe bogár lép. De ki látja, amit látok? Weöres vagy bordó. Hidegkék vagy zöld. Barna?  Petőfi szemében gyűlő vérerek?

út

Ismered? Az a kongó léptű magány, miután elindultál (hányadszor?) a saját utadon. Az egyedülin , az egyetlenen ami számodra ki van jelölve. Ki megy utánad? Senki sem követ az erdőbe. Még mások lépteinek árnyéka is lezuhan az útról, a horizont egy alvadt vércsik, csak az erő van és az akarat. És a templomi üvegablakok szineihez hasonló fények a leveleken.

A cédrus árnyéka

"De tévedtek az emberrel kapcsolatban a receptgyártók. És a formulát, amely olyan, mint a cédrus árnyéka, összetévesztették a cédrus valóságával, súlyával, színével, a rajta ülő madarakkal, lombkoronájával, holott ezeket a nyelv nem fejezi ki, nem férnek el az erőtlen, elröppenő szavakban...

Mert ezek az emberek a kész kifejezést, amelyik megjelöl, összetévesztik azzal a tárggyal, amelyet megjelöl.

Így vált előttem világossá, hogy hiú és veszedelmes dolog tiltani az ellentmondásokat. Ebben az értelemben válaszoltam vezéreimnek, akik felkerestek és a rendről beszéltek, de a rendet, amely hatalom és erő, összekeverték a múzeumok rendjével.

Mert én azt mondom, hogy a fa rend. De a rend itt az összevisszaság felett uralkodó egységet jelenti. Mert az egyik ágon van madárfészek, a másikon nincsen. Mert az egyik hoz gyümölcsöt, a másik nem. Mert az egyik égre tör, a másik lefelé hajol."

Szél hozott, szél visz el

"Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj be szép!
-megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő sem tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?"

fűszálszobám

„A mennyek országának keresése visszakeresés: hátrálás a végtelenbe.”

153

"Szeretnék jó lenni hozzád,
hogy mosolyogjon orcád.

Nem vesződni e szöveggel,
babrálni tarka szövettel.

Minek lettem zord dalnok,
mért nem lettem tennisz-bajnok,

ki forogva-lebegve
mókásan ütögetne

s mint játszótéren a labda
szállnál ugorva-kacagva!

Egymásra nézni az élénk
játéktól rá se érnénk,

egymást nem is szeretnénk,
még meg sem ismerkednénk.

De nem vagyok ily röpke
szép tarkaszárnyu lepke

hanem nagy ronda sárkány
kinek láng habzik a száján,

barlangja szurok-katlan
fortyog-zubog szakadatlan

mint gyehenna lángol,
s ha netalántán nem vágyol

égő szurokba ülni,
jobb lesz elmenekülni."

Ami...

Ami után sóvárogsz, menekül előled. Amitől félsz, utolér.

Reggel bekukucskált az ablakban József Attila arca. Az üveg felülete és a fák levelei által megszűrt fény rajzolta ki. Álmomban egy nagy langyos szappanos vizzel teli kádban ültem. Terhes voltam és az utódok jövőjéről gondoskodtam. Megterveztem előre mindent. Közben pedig tudtam, hogy tovább kell vinni a vért. Mivel a nagy Tököli leszármazottjai voltunk, felismerhető azonosságok voltak a rajtunk a testünk iveiben, a hústömegek jellegében és sűrűségében. That's meat, honey! Jól jegyezd meg.  Ez vér és hús, nem feledkezhetsz meg róla amikor a szellem világában barangolsz, álomfogóval az ágyad fölött. Egy széles országúton voltunk, az idegek és a gének táncoltak rajta boldog egyértelműségben, ahogy egy dal felcsendül egy istenhátamögötti étterem hátsó csücskéből. Welcome to Hotel Calfornia.  Találkozás a Kékszakállú Herceg női változatával. Californiai bor kis mámora család-alkotóelemeket keres az IKEA-ban. A szerelem négy évszakából a lojális buildert és a negotiatort választottam magamnak. Hucklebery Finn keritést fest. Dallasban feltör az olaj és a földtulajdonosok arcára csobban. Bátor és kövér tyúkokra csöppenő impregnálófolyadék. Vércsöppek a padlón. P. eljegyzése Budapesten. Chicagoban esik a hó és a német lány okosan szeret. Pink champagne, mécsesek és karácsonyi égők. Reggel papir-madarak röppenek könnyű tüll égre.