Ma megint kifakadtam B-nek. Nem szeretem már ezt a Várost. Nem tudok itt élni és írni. Nemcsak azért mert nincs "saját" helyem (vö. Virginia Woolf indoklása, hogy a nők miért nem tudnak alkotni, hát a "saját szoba" hiánya miatt) hanem ezért sem, mert a városi környezet szinte lehetetlen arra, hogy az ember írjon. Szinte megnyugodva olvasom Weöres levelét Milán bácsinak, vagyis Füst Milánnak, ami éppen ugyanerről szól. "Pesten elhelyezkedni nincs módomban, mert senki se kinál ott nekem állást, megélhetést. De egy okból nem is nagyon törekszem Pestre: mert ott még annyira sem tudom megteremteni magamnak az iráshoz alkalmas körülményeket, mint Pécsett.
Csak Csöngén tudok írni." De vajon lesz-e még ilyen Csönge-szerű alkotó-menedékhely nekem, nekünk valaha?
Nessun commento:
Posta un commento