A Hely szelleme...

Károlyi Amy-t megkérdezte a Baranya Megyei Könyvtár vezetősége, hogy mi köti őt Pécshez? Ő erre: "Erre két szóval válaszolhatok: Weöres Sándor. Az ötvenes évek elején, mikor idegen országok megismerése bezárult előttünk, elhatároztuk, hogy felmegyünk a vertikálisba, megismerkedünk a magassággal. Vagyis repülni fogunk. Kis, tizennyolc személyes, kétfedeles, szúnyoggépen elrepültünk Pécsre. Egyik ablaktól szaladgáltunk a másikhoz, s az ablak mellé térdepelve néztük az út térképét. Autócskákat, emberkéket, mert ez a kis kétfedeles nem röpült nagyon magasan. Körülbelül másfél óráig tartott kirándulásunk a levegőbe, s máris látszottak a pécsi katedrális tornyai. A gép pár kört írt le a város felett (nem tudom, miért), s így jól megfigyelhettem, milyen felülről egy templom (zöldes sisakjait most is látom), s milyen felülnézetből egy vásár, mégpedig a teljes készültségű piac. A pirosak, sárgák, zöldek viruló szőttesének hatott a kép, ami a lenti emberek mozgásától (vagy a repülőgépétől is) ide-oda lengett, mint a szélfútta csokor. Aztán a leszállás. Az első leszállás életemben. Még pedig zöld gyepre, lévén a pécsi röptér civilben (sic!) marka- és birkalegelő.(...) A város magán viselte a fejlődés sebhelyeit, tündéri barokk utcái egyikét-másikát sugárosították (...). S emlékezünk Pécs akvarellistájára (...) Farkas Valérra, aki szeretettel örökítette meg a régi pécsi zeg-zugokat. (tényleg nincs róla anyag például a neten...) S idézzünk fel egy (...) intim terecskét) szép, polgári otthonokkal, melyek egyikében növekedett WS édesanyja, s tőle alig két házzal Pécs csodakislánya, Karay Ilona."