mediterrán tavaszi hajóút

még gyerekkoromból ismerős

az a titkos, elképzelt sziget

a nyugatot vágyja így a kelet

s észak vágyja így a déli kerteket

most hidegkék hullámok verik

a finom homokú fövenyt

a sziget tompa színe nyár végére

már izzik a napfénytől

s húsosabb illatosabb lesz
mint az arcod

barna-kék barna-kék

jegyezd meg az ég színét

kezed pici piros ékszereken matat

valahonnan régről ismerős

az eltékozolt, rejtelmes sziget
mennyire vágyjuk szüntelen

ám végleg partot érni ott nem lehet