kiteszik a húst 5

kiteszik a húst a keleti pályaudvari húsbolt előtt.
most először bébéről. elköltözött innen elébb erdélybe majd angyalföldre. s ez a húsbolt az utóbbi években szintén már megszűnt egyszer, és lám, most ismét lehet venni kolbászt és szalonnát és oldalast a helybéliek nagy örömére. a kosz és a furcsa zajok megmaradtak, az emberek nyugtalan kavargása is, de a teret újrakövezték és néhány fát is telepítettek oda. kissé megváltozott a tér hangulata. cifra nyomorúság maradt azért így is. voltak itt azóta emberek messzi országokból, akkor a húsbolt éppen nem üzemelt. nagy tömegek érkeztek és lehorgonyoztak, letelepedtek pár hetet-hónapot a keleti pályaudvar frissen felújjított aluljáróiban. idősek és fiatatol, asszonyok és gyerekek. szíriából és még ki tudja honnan érkeztek, háború elől menekülve vagy éppen egy boldogabb élet reményében. villogtatták a mobiltelefonjaikat, üldögéltek a mekdonaldsz tövében, egymással beszélgettek, paroláztak.
mi meg budapestiek, (legalábbis akik dolgoznak) ugyanúgy mentünk munkába és áthaladtunk rajtuk, bámultuk őket. persze csak félve, nehogy megzavarjuk őket. ők nem néztek minket, sőt kerülték a tekintetünket. az érdeklődés nem volt kölcsönös.
bébé akkor már nem élt a keleti pályudvarnál, hanem éppen megint erdélyben kóborolt.csak nyár vége felé tért vissza, megélt egy igazi székely lakodalmat, a diáknegyed hányós utcáját, a reggelizést lángosos néninél, a csípősebb hajnalokat,és a várost körbeölelő szürkészöld és kék hegyeket. mintha ez lett volna akkora már az igazi otthona, dehát vissza kellett jönni pestre. mintha minden gyorsan, nagyon gyorsan megváltozott volna.
bébé kicsit félt ezektől a változásoktól. édesanyja még valami pokrócokat is levitt az aluljáróban élő embereknek, akik egyre többen voltak. igaza lett cseh tamásnak - a keleti pályaudvarnál vesztegeltek, ahonnan nem indultak számukra vonatok, de dizőr nem énekelt, hanem finom sminkű és parfümű médiamunkások ugrálták őket körbe. de nem mehettek tovább, mert nem voltak irataik. kitudja miért, még a határon eldobálták őket. éjszakáénként magukra kötötték a táskáikat és mindig volt közöttük egy-egy őrszem, aki vigyázott a többiekre. a gyerekek fociztak, néha még koncertek is voltak. ladánybene például. tulajdonképpen vidámságot, egy kis életet hoztak az egyébként szomorkás keleti pályudvar környékére.
a költözés lezajlott, bébé áthurcolkodott a józsef attila színházhoz, barátai segítettek, például vitték a metróban az asztallapot és a nagy elefántszürke lábakat...a cipekedés örömére meg megittak pár kupica pálinkát amit bébé még b. apukájától kapott. főleg a néprajzkutató t. itta, a lányok csak kekszet majszoltak az erkélyen, ahova így nyár végén még nagyon sokáig lehetett teregetni és napozgatni álmos délelőttökön. bb-nek nem volt se munkája, se kedvese ekkor (bár a látszat mást sugallt még mindig) és mégis költözött. ahogy mondani szokás előre ivott a medve bőrére. (úgyis lesz mindkettő, éshát tényleg...?) sokkal barátságosabb környéknek tűnt, mint a keleti pályaudvar zavara. a fák egészen az 5-6. emeletig felnőttek, lombjaikból szelíd, vidám csicsergés hallatszott mindig."lennék a kisujjad gondolom olvadón s körémgyűlnek szerelmes sárgarigók" jut eszébe egy régi, kissé túlérzelmes verse a bébének.
itt éldegélt hát bébé ekkoriban két kedves, egyszerű emberrel, akik eléggé szerelmesek is voltak egymásba. nem tudott volna elképzelni jobb lakótársakat, mert nagyon toleránsak voltak vele. egyébként még sose élt "egyedül". az első hónapok szinte bódítóak is voltak. azonban az önképébe nem fért bele ez az egyedül élés, nem tudta elképzelni azt, ami éppen volt. a képzeletben van a hiba. a valóság az csak úgy van. de azt is mindig képzeljük. igazából minden képzelet.
cselekedni jó. de a magány nem jó. mondjuk magány nem sok volt azért, tulajdonképpen tele volt az élete emberekkel. mozgolódás volt. sokan jöttek, sokan mentek. persze azok voltak a legszebb meglepetések, emberi jelenlétek, melyek teljesen véletlenül jöttek, afféle égi adományként. frakk úr szegeden, és a régimódi, mégis örök fiatal történész úr az örvájnban. aztán j. a biciklijével a deák téren, vagy a közép-európai egyetem nagytekintélyű tanár ura és az a kedves zöldruhás lány, akivel burekot evett.
voltak viszont akik fertelmesen hiányoztak. akiknek a hiánya felfoghatatlan zavart, mi több az élet lehetetlenségét okozta bébé számára. voltaképpen csak vegetált nélkülük, az ő jelenlétük és szeretetük nélkül. nem lelkileg, hanem fizikailag voltak távol.
johanna erdélyben egy gyönörű szőke kisfiút nevelgetett.