Rénszarvasszánban ülünk a dombon
Majd siklik a táj az agancsok között,
de szarvasunknak címeres szive is van.
Nekem kell Szív ahhoz, hogy gondolkodjak.
Fegyverére néz az ész
Észrevétlenül szólok igazat
A Tudat elcsikorog a fehér sikláson.
hirtelen megijedtem a rajzolt arctól,
mintha egy koponya lenne
pedig a halál
semmi arcú
az angyal nemtelen.
férfi kezén német felnőtt úr csücsül
egyetlen hamiskás mosolyú
germán szobor
talán latinizmus szűrődött bele.
"ask questions before you get too involved"
az igazi mosoly az, amiben
a száj már nem vesz részt.
"enyhén" etruszk hatás
Mikor az Ész számolja a szív munkáját
szebben ünnepel
A zene már beköltözik s belül munkál
Az alma... Hoppá!
Mostmár értem miért olyan hamiskás a mosolya.
A göndör haj egyik oldala lassabban nő, mint a másik.
Nem vesz tudomást az időről.
Szent István tágra nyitott szemgolyója
Ember is, szent is.
És király.
Térjetek meg!
Szentek vezetnek.
Csak a szentek mosolyognak igazán.
Kelmébe foszlott kéz. S
békakirály, békekirály
mikor leszel?
kezét köntösébe rejti
mert már nem tesz,
a foszlás Isten munkája
halandó angyal
kinek keze látható, segítsége fogható
Adjatok tüzet, hogy lejöhessünk közétek.
Itt az ég ujjong
én egy gyerek nézőpontjából bámulom
csíkos, büszke nyakát
nagyon alulról
ő így még nagyobb.
"fontos a sorrendiség"
ki nem mondott szavaidat ismétlem
én, a nő
az értelem-erő
L. azt mondta, hogy vigyáznak ránk ezek a szobrok
Vigyáznak, de nem állnak vigyázzban
A királyok szemöldöke fel van vonva
Hátukat mindig támasztja egy eszme.
L. azt mondaná, mielőtt lerajzolod,
gondold el a mozdulatot!
Ne félj a rengetegtől
a véletlen kitisztítja azt!
kő-rügyek bimbózzatok ki bennem
az élő kő
lélek-formáját
foszló idő őrzi
a szerzetes lába alatt
egy alámerítkező férfi
lábai elkoptak
mert sokat gyalogolt
meg kell tanulnod hallgatni
az igaz áldozat néma
még hosszú, elejtett ujjai között
pihen a szó
nem kell mindent megrajzolni,
elég a lényeg.
Hogy csodállak, Dante, Altdorfer, Michelangelo
ti rendszert héroszként megszülők
Nessun commento:
Posta un commento