"Ha akarod magad is utánanézhetsz ezeknek a dolgoknak Sze-ma Csien Történeti Feljegyzések cimű könyvében. A későbbi tudósok ugyan megvetik ezt a könyvet, mivel Sze-ma Csien állitólag túlságosan sokat foglalkozott megvetendő, anyagias dolgokkal, de hát ha valaki tudós, még nem jelenti azt, hogy bölcs is." (...) Igaz - folytatta a szellem -, vannak akik azt állitják, hogy a szegénység nemesit. Legtöbbször könyvmoly tudósok és ágrólszakadt rimfaragó költőfélék vallják ezt a balhiedelmet... Igy aztán elkerülhetetlen, hogy néha fegyverforgató lovagok is igy vélekedjenek, akik elfelejtik, hogy a jó urakodás alapja a vagyon, a gazdagság. (...)
- Éljen az ember akár jó, akár sanyarú korban - folytatta a szellem - , amennyiben erényes, ha ő maga nem is utódai mindenképpen elnyerik ezért a jutalmat, boldog és szerencsés élet formájában." (...) "De légy még egy kis türelemmel." (Mondja a Pénz szelleme) "Amikor megjelentem előtted, nem azzal kezdtem-e, hogy nem vagyok sem isten, sem ember, nem szól mellettem semmilyen jócselekedet, és nem terheli a lelkem gonoszság. Ne is csodálkozz hát, hogy ezekben a dolgokban másképp gondolkozom, mint közönséges földi ember." (...) A hajdani gazdagok értettek ahhoz, hogy megragadjanak minden alkalmat, amely vagyonuk gyarapitásához vezetett. (...) A kapzsik a pénzt persze még saját szüleiknél is jobban szeretik, még életüknél is jobban becsülik; vagyonéhségükben képesek éhezni és szomjazni, rongyosak és még álmaik is a pénz körül járnak. ( ...) Mivel nem vagyok sem isten, sem ember, csak szellem, nem tarthatom számon az emberek jó vagy rossz cselekedeteit. Még azzal sem törődök, hogy jó vagy rossz ember szolgálok-e. (...) Egyetlen célom, hogy ott legyek, ahol szeretnek, ahol megbecsülnek." (...) "A pénznek is van lelke. (...) nem szeretjük azt a gazdagot, aki emberbarátság cimén sajnálgatja a szegényeket és alamizsnákat oszt. (...) És a pénz-szellemek nem segitik azt a szegényt, aki csupán azért szegény, mert mindenképpen becsületes ember akar maradni. Az ilyenek hiába igyekeznek aztán, egész életükre ugyanolyan nyomorúságban maradnak. Bölcsek voltak azok a hajdani emberek, akik éppen akkor vonultak remeteségbe, önmegtartóztató életbe, amikor már rátértek a gazdagodás útjára. Életük végéig aztán a csenddel barátkoztak, és azt tették, ami nekik tetszett. Ha most össze akarnám foglalni, amit eddig fejtegettem, azt mondanám: a meggazdagodás folyamata is mesterség, egyenrangú bármilyen másikkal, csupán attól függ, ért-e hozzá az ember vagy sem. A pénz szellemei illékonyak, nem céljuk az állhatatosság: ritkán maradnak hosszasan egyetlen ember szolgálatában..." (...) Az ember egyik legfontosabb feladata, hogy okosan takarékoskodjék, de vigyázzon, ismerje a mértéket, ismerjen határokat. Meg kell találni a helyes középutat."
- Éljen az ember akár jó, akár sanyarú korban - folytatta a szellem - , amennyiben erényes, ha ő maga nem is utódai mindenképpen elnyerik ezért a jutalmat, boldog és szerencsés élet formájában." (...) "De légy még egy kis türelemmel." (Mondja a Pénz szelleme) "Amikor megjelentem előtted, nem azzal kezdtem-e, hogy nem vagyok sem isten, sem ember, nem szól mellettem semmilyen jócselekedet, és nem terheli a lelkem gonoszság. Ne is csodálkozz hát, hogy ezekben a dolgokban másképp gondolkozom, mint közönséges földi ember." (...) A hajdani gazdagok értettek ahhoz, hogy megragadjanak minden alkalmat, amely vagyonuk gyarapitásához vezetett. (...) A kapzsik a pénzt persze még saját szüleiknél is jobban szeretik, még életüknél is jobban becsülik; vagyonéhségükben képesek éhezni és szomjazni, rongyosak és még álmaik is a pénz körül járnak. ( ...) Mivel nem vagyok sem isten, sem ember, csak szellem, nem tarthatom számon az emberek jó vagy rossz cselekedeteit. Még azzal sem törődök, hogy jó vagy rossz ember szolgálok-e. (...) Egyetlen célom, hogy ott legyek, ahol szeretnek, ahol megbecsülnek." (...) "A pénznek is van lelke. (...) nem szeretjük azt a gazdagot, aki emberbarátság cimén sajnálgatja a szegényeket és alamizsnákat oszt. (...) És a pénz-szellemek nem segitik azt a szegényt, aki csupán azért szegény, mert mindenképpen becsületes ember akar maradni. Az ilyenek hiába igyekeznek aztán, egész életükre ugyanolyan nyomorúságban maradnak. Bölcsek voltak azok a hajdani emberek, akik éppen akkor vonultak remeteségbe, önmegtartóztató életbe, amikor már rátértek a gazdagodás útjára. Életük végéig aztán a csenddel barátkoztak, és azt tették, ami nekik tetszett. Ha most össze akarnám foglalni, amit eddig fejtegettem, azt mondanám: a meggazdagodás folyamata is mesterség, egyenrangú bármilyen másikkal, csupán attól függ, ért-e hozzá az ember vagy sem. A pénz szellemei illékonyak, nem céljuk az állhatatosság: ritkán maradnak hosszasan egyetlen ember szolgálatában..." (...) Az ember egyik legfontosabb feladata, hogy okosan takarékoskodjék, de vigyázzon, ismerje a mértéket, ismerjen határokat. Meg kell találni a helyes középutat."
Nessun commento:
Posta un commento