Egyszer majd a könyvtárat is meg kell írni. A Könyvtár állandó embereit. Akik itt élnek, a szellemi Olümposzon. Itt töltik az időt. A "mesterséges éden"-ben. (Lamartine). Az időseket, a fiatalokat. A középkorúakat. A büféseket. A könyvtárosokat. Könyvtárosok generációit akiket végigéltem itt. 10 éve járok ide. A.-t aki mindig itt van. Aki mindenkivel jóban van és aki egyszer soron kívül is bejöhetett. Reggel 7-re. (?) A bácsi nem értette, hogyhogy egy olvasó már a teremben van - ráadásul A. Bár neki ez természetes. Ő ide tartozik. Ő nem olvasó; ő több, mint olvasó. Sőt, több mint Kutató. A Terror házából jött ide. Ez is egyfajta Terror Háza. Nem volt mindig ilyen, régen más hangulatú volt ez a könyvtár. Akkor még én is bűnözőnek néztem ki (legalábbis az olvasójegy tanúsága szerint). Úgy néztem ki, mint Vadai Ágnes, B. szerint. Egy bőrszíjjal szorítottam le a nagyon göndör hajamat akkoriban. Kék szemhéjfestéket használtam - azt a Kék angyal című film miatt.... (Már nem festem magam, mert ettől sem öregszem. És még elsőévesként Filológia-szeminárium keretében felzavart egy nagyon ambiciózus doktorandusz-tanárom a Kézirattárba Kováts József-(Csokonai-kortárs) verseket begépelni. Ott volt egy vers a Festett orczáról. Talán ez is közrejátszott, hogy negligálom az arcfestést. Ugyanis a Költő elmarasztalja a magukat festő nőszemélyeket. Igencsak elmarasztalja őket...) Sokat tanultam és olvastam akkor is. 18 éves voltam. Több mint tíz éve. Ennyi ideje vagyok a nemzet könyvtárában tag. Egyszer éjjel kettőkor még itt voltam. És hajnali 6-kor, újra. Múzeumok Éjszakája volt.. Hát az szép volt. 2005 júniusa. Az oszk volt a főhadiszállás, innen indultunk barátokkal csillagtúraszerűen a Város 12 múzeumába. Lehet, hogy volt az 13 is...Biciklivel szeltük át a várost aztán visszatekertünk ide a hegyre még megnézni a Hadtörténetit, az MNG-t és persze az Otthont képviselő Széchényit, ahol a cuccokat le is lehetett rakni. Volt pezsgő és kedves könyvtárosok, akik egész éjjel virrasztottak. Aztán 2006-tól valahogy minden rosszabb lett, fogalmam sincs miért. Ma már rosszkedvű hely lett ez a könyvtár. Jobban szeretem a fszek-et, pestiesen szólva az örvájn-t, vagyis a Központi Szabó Ervint. Ott van élet! Az művészeti olvasóba pofátlanul betelepedő orvostanhallgatókkal és a folyamatos egyetemista-divatbemutatóval. Öltözködési tippeket lehet ott gyűjteni. Menő hely, na. Pedig itt az oszkárban is jó rendezvények vannak, sok könyv van itt. Mégis, mégis valamiért, nem jó már. Annak idején 2004 telén mondta az a csinos és ambiciózus doktorandusz lány nekünk, hogy majd ahogy telnek az évek mindig más könyvtárat fogunk szeretni és máshova fogunk járni. Én voltaképpen hűséges maradtam a Széchényihez. Szépek itt a fények. De erről majd máskor...
Nessun commento:
Posta un commento