Jég alatt télen
halaknak álma
szétfolyó téboly.
Lebegnek némán
smaragd vizekben,
jég alatt,
s szétfoly...
Szétfolyik álmuk a nagy vizekben,
Ezüstös halaknak álma.
Aludj hát, drága,
jégpáncélt álmodj,
ezüst halaktól
tanulj el álmot,
nagy vizek mélyén
alvó halaktól
tanuld a nagy álmokat.
Vontatott élet
vontatott álom,
szétterül fázva.
Jég a fedője,
szemhéj a szemre,
színezüst
zárja.
Tanuld el, drága,
halaknak álmát
a vontatott hófehér tébolyt...
Jég alatt, télen,
zöldes vizekben
halak lebegnek,
szenderegnek,
és az ő álmuk álmaidban
hangtalan szertefolyik.
Hangtalan élet,
hangtalan álmok,
jég alatt vízben
kopoltyú tátog
jég alatt, télen
halaknak álma
úszik a szemben,
mikor lezárva.
Álmodd hát, drága,
halaknak álmát,
a vonatott hófehér álmot.
Semmi se mozdul,
kopoltyú tátog,
elszenderednek mind az átkok,
engedd magadba
halaknak álmát,
a vontatott nagy álmokat.
Nessun commento:
Posta un commento