"Állandóan készenlétben kell állnom, egyébként megint kisiklik ujjaim közül. Semmit sem szabad (erőltetni, vagy erőszakolni, törölve, ami fölé van írva olvashatatlan), de gondosan és a lehető legrészletesebben fel kell jegyezni mindazt, ami történik."
Ez aztán tényleg férfias lelkialkat:
"Sem szűz, sem pap nem vagyok, hogy eljátszadozzam a lelki életemmel."
"Egy nagy kék légy döngicsélt körülötte: csúnya kakilégy volt. Lucien félt tőle- s az orra hirtelen tele lett a tilos dolog hatalmas, rothadt, nyugodt szagával. Még egyszer elkiáltotta: "zeretem a mamámat, szeretem a mamámat!" - de olyan furcsának tűnt a saját hangja, hogy irtózatosan megrémült, s egy szuszra a szalonig szaladt. E naptól kezdve biztosan tudta, hogy nem szereti a mamáját."
Egyelőre "egyáltalán nem tűnik" tézisregénynek:
"Lucien megborzongott,a keze reszketett. "Igen, ez az - gondolta magában. - Ez az! Mindig tudtam! Én nem is létezem! (...) Behunyta a szemét, és elengedte magát: a lét csupán illúzió; mivel tudom, hogy nem is létezem, az kell csak, hogy befogjam a fülem, ne gondoljak semmire - és megsemmisülök. Ám az illúzió makacs volt."
Az a furcsa érzés, hogy nem létezik, az az űr, amely oly sokáig tátongott tudatában, álmossága, megrökönyödései, az önmaga megismerésére irányuló hasztalan erőfeszítései, amelyek mindig abba a bizonyos ködfüggönybe ütköztek..."A kutyafáját, valami komplexusom van"- állapította meg végül."
1 commento:
nyöhh
Posta un commento