Ha az etruszkok, sabinok és latinok hasonlítnak is egymáshoz városi szervezetük fővonásaiban, más fontos tekintetben nagyon elütnek. Bármilyen volt is a vándorlás útja, mely az etruszkokat végső letelepedési helyükre, Közép-Itáliába vezette, intézményeik jellege a kelettel való régi kapcsolat tanuja. Vallásuk mystikus és szövevényes volt, mint az egyiptomi és más keleti vallás, s egyes családok féltékenyen őrizték a szertartások titkait. Papjaik nem alkottak külön kasztot; az etruszk főnemesek (Lucumones) voltak a papok, mint a görög királyok, s ők voltak a hadvezérek is. Így tartották fönn hatalmukat, habár a nép között hatalmas kereskedő-szellemet fejlesztett ki egynéhány tengerparti városuk, melyek a Földközi-tenger legfontosabb kereskedelmi pontjaivá lettek. De az etruszk hatalom a Kr. e. hatodik század vége felé nagyon hanyatlott; a Pó völgye már rég nem volt az etruszk nép birtoka, most pedig Latiumban és Campaniában fekvő telepeivel (például Tusculummal és Capuával) is megszakadt az összeköttetés. Csak a szűkebb Etruria tizenkét városa alkotott kissé laza politikai testületet, mely azonban így is legerősebb és legfontosabb szövetsége volt az itáliai községeknek.
Az etruszkok vallása rendszeres, száraz és formalistikus theologián alapult. A legfőbb lény, melyet Gondviselésnek vagy Végzetnek tartottak, inkább a világ lelke, mint kívüle létező szellem; a kisebb istenségek e lénynek egyes tulajdonságait érzékítik meg.
Nessun commento:
Posta un commento