mindeninek köszönet, aki megtisztelte a garay utcát tegnap. mezoe kolléga ünneplőben, andáöcsibandi gitárral, zsófi szerény csinossággal, annemarie mosolyogva és az ő latintanár-szociológus kedvese bort lassan iszogatva, két informatikus: egy mandulabarna sörényű férfi, és egy filigrán ideges ember, aki ha nem is sokat de a kelleténél többet megenged magának. (stilisztikai értelemben) bodzaréka szentendréről, ő még nem járt a festészet napja előtt a kopaszi gáton, nem csoda, pesten is a legmeszebb terül el ez az új létesítmény szeretett háza-hazájától...
niko, szokásos nikoizmusaival és két doboznyi niko-tinos szerrel, "ezt hozta az ősz: megannyi illatos ékszerét" kosztolányi után után szabadon. csak jazz zene nem szólt.
húgom konyhai remekeit élvezettel fogyasztottuk, ámde húgom elmenekült a helyszínről, mezoe és többek bánatára, még a tömeg érkezése előtt. benci kiábrándult a felvidékből, és annak meleg vendégszerető légköréből. szó esett kassa és erdély cigánygettóiról, szigorlatról, munkahelyekről, és tanárokról. művtöris pletykálkodás, unalomig, mégis élvezettel, vissza vissza térve.
zs. szokásos könyöklős cinizmusa felhangolt vihogásokban tör ki: hirtelen ugrándozások hangulati grafikonján. no legyünk tudományosak. hagymázas hülyeség. p. is feltűnik a telefonban, én pedig pirulok.
handel nem jó, charlie sokaknak derogál, marad a rock: zeppelin, doors. a túrótortát leöntötték borral, és ugyanolyan jó. ahogy telnek az évek a házibulik egyre kevesebb szeméttel, eltört pohárral, és világmegváltással járnak. már nem is csókolóznak addig egymásnak idegenek, és nem alszik senki a kádban. konszolidálódunk. az alkohol az fogy ugyanúgy. borvirágok, sörsörték. a vodka hiányzik, de van helyette málnaszörp.
sugi profizmusa lakás és minden egyéb ügyben ismét elbűvöl. elmegy hamar lelket gyógyítani, megint munkát keres-talál. és gyönyörű nagyok a szemei, pedig fáradt saját elmondása szerint. szeretem a harisnyáit, ugyanúgy mint medve boszorkányos fekete ruháit. mirígysége óta létező sztájl.
és öcsi a húrok közé csapott: "kell egy háááááááááááááááz, lenn az óceán partján" megáll az idő, végtelenből kiharapott öröklét pillanat köszönt be néhány perce, a házibuli alkategórában. mezőe persze aláfesti a taktust, világoskék csörgőjével. aztán zongoraleckét kér és kap tőlem. mindenkinek köszönet a szép ricsajért, az egész élet-zajért.
Nessun commento:
Posta un commento