átutazók

04 ottobre 2008

mocsári tigris

tegnap éjjel 3.40-kor csörgött a telefon, de nem ébredtem fel rá. kétségtelenül, nemcsak vidékek, emberek is vannak bennem, velem vannak, valahogyan. akikre több gondolatot, gondot kell áldoznom. nem úszom meg, ---"vesd hát ki, így lehet a végtelenbe menned."---újraalkotni, megmenteni a süllyéstől. cioran szerint az idő a sátán. mondd, barátom, hogy lehet, hogy nincs? a mese meséje amit pep írt még nem árulta el (befejezetlensége révén) mi is a kislánynak az idő. azóta is várom, hogy megadja nekünk a mese bölcsessége a feloldozást. új színekkel és szagokkal tölti fel az őszt. az idő a kislány legjobb barátja?  összekuszálja a szálakat, és utána lehetetlen kibogozni. nem kell kibogozni, elég újra megélni. vagy írni? de azt csak olyan szigorúan lehet, ahogy johanna, márai, ottlik, dosztojevszkij elvárja. a szépet izzadó kegyetlenség, ami után csak megkönnyebbülés jöhet. mindenféle gyanús megoldás helyett, egyetlen kievickélés önmagamból. csupa ilyenekkel veszem magam körül. ragcsos valószínűtlen önmélyemből, legtermészetesebb. nyolc éve kibújtam a felelőség alól. a kis hazugságok lepöcöléséhez meg újra kell születni. felvetődött: a holdudvarban maradnék. a művészek hónaljhajlatában. nehezen vezet ez jóra, még az alázat köntösébe bújtatottan is.  deríti ki az élet. készülök, a madarak jöttét várom, és a képzeletem megnyírja a szárnyaik formáját. közben ujjaim végén bizsereg az új.
Mr. Lanky anyukája szerint éjjel jobban dolgozik az agyunk mint nappal. filozófiát olvasok, és újságot. piha. a legrosszabb párosítás. olykor irodalmat, vagy valamilyen elemzést. eszembe jut latinovits, színbádként, és a szobabelsők, és a dohányfüst. beszív, fák lomjait csodálja, majd...
a napok hangulatában feltűnik Lázár Ervin fehér tigrise amit a pep kapott tőlem, miután elolvastam. amit elolvasunk, az előbb- utóbb megtörténik velünk, bekeríti a képzeletünket, ezt figyeltem meg. kitudja, vajon pep elolvasta-e, miközben megismertem a könyvből több szereplőt, a felügyelőt, és szolga erzsébetet. róma. fürdőszobaablak, szürkeség, és perugia újongó öröme. bennem elakadt. és kivérezni, kivérezni. még csak olvasni tudok. az oszk, szelíd buda domjai távol kerültek tőlem és nincs magánéletem. 

1 commento:

Anonimo ha detto...

szentkuthyt, a herceget próbáld. a többit levélben. boldogság, hogy írsz.