(Kedvenc Lorand mondataim egyike. Remélem olykor-olykor olvassuk egymást.)
Egy szép napról számolok be. 2008 október 27.
hajnali 6-kor ébredtem, ami 5-nek felel meg a régi időszámítással nézve. Még belefért egy álom, találkoztam a képzőművészeti egyetem egy oktatójával, először álmomban barnára festett hajú még mindig fiatalos halk nővel, majd a valóság: az extrafeminim határozott és nőisége fényében önönmagát beragyogó, new yorki akcentusú, párfümösen illatozó atomrobbanás-erős kisugárzású, mézcsorgás-hangszínű nő. Óh női életek krónikás asszonya! Szőkeség szigorú harcosa! Önbizalmat az álomból merítettem. De ugyanúgy a valóságból is.
Bak úr lökött be a beeresztőkapun, a maga kedvesen bumfordi mozgásával, a portások tökéletes közönyével szembesültünk, de így jó. Szép az ősz az epresben, sárga, és okker színű magas nagy. levélszőnyeg, ösvényei a sárga úthoz hasonlítanak az Ózból, csakhogy fehérek. Mindenütt szobormaradványok, esetleg alkotóősök emlékművei. Az osztályból kevesen érnek oda reggel. Nyújtózkodunk, és egy nyegle lány vásznat feszít, vagy bíbelődik. Bak úr elképesztően másolta szénnel Velazquez-t és Tiziano Vénuszának tükrében egy Magritte-féle kalapos alak hátat fordít méghozzá duplán. Át mentünk a szocialista építésű alkotóház-épületbe, ahol annak idején a Mr Lanky rengeteg sört vett (akkor még assisi szent ferenc is volt)nohát itt a büfében vett kávét a Hölgy, Miss Individuál Mitológia.
Bak úr bemutat őneki, én csak hebegek-habogok. Mindenki a szakdolgozatom témáját sejti ezek mögött a készülendő interjúk mögött, pedig nem. riporterkedésem, ez már hivatás, ez nem a tudományok felségterülete. Ez már az ami a nagybetűs életben fog következni.
Sokat beszél Miss Individuális Mitológia, hogy ne szóljak bele az órába például. Mindenről szó esik: női hirdetésekről, foghíjtelep-fotózás, megbűvölve photoshoppal (ez fontos) mint feladat, a falon plüssállatokról készült szürke és rózsaszín kép-kezdemények, portrék, sziluett zöld égitestttel. Nem, nem égitest, mint megtudom: tükör.
A Hodler kiállítás szimbolizmusát boncolgatjuk, én is megnyilvánulok Ady kapcsán, mégiscsak teszteltek. Fekete-csendélet, fehér-csendélet, (régen ezek nem voltak színnek tekinthetők. hiányukkal sűrítésükkel van tónusértékük). Becserkészek jópár riport-alanyt, készségesek nyitottak a kislányok.
Itt tényleg női hangulat van, mit mondjak, ledöbbentem. Kombinék a középpontban. A "betétes lány is interjút AD. Ahogy ő mondta. A sokmindentől elmorfondírozva beléptem Mr Lanky műtermébe. Ő nem volt ott csak a nagy képei. Neonos nagy látomások, ki nem mondott kék kontraposzt, és erőteljes gomolygás. Hol a régi finomság, fröccsöntés, hupisárga, minden. Egyszercsak megjön kék overálban. Élet és művészet. Még kávét is főz nekem, kis rozoga rezsón. tele van a föld csikkekel, és mindenhol festék-kosz. Jó szagok. Elsétáltunk a sarki kisboltba zsemléért, meg hasonlókért, és utána mentem az antik gyűjteménybe, az egyiptomi kiállításon átvágva. Nagyon produktív voltam ma, megtudtam azt is, hogy Róma neve az etruszk Ruma szóból jött. És megint ott volt mellettem az intermédia felkenetlen nagy főpapja. Ott szuszogott, és szabályt sértett (visszarakott egy könyvet a polcra) Ejnye.
Mr Lankyvel betérünk a Risottó otthonos ételgőzös terébe és hagymalevest kérünk. Majd sportszelet, és védműkönyvtár, a cicababák vihogása közepette Keresztelő János vágtat nagy albumokkal. Én és a karolingok. némi nyelvgyakorlás. Majd Gerdavirág és társa is feltűnik a szokásos mély, nagy mosolyokkal. Mr Lanky bosszús, nagyszülei hiányolják.
Hazafelé beugrunk harisnyát venni. És fésűt.
Máris fésülködöm. Éljen a képzőművészet! Alla Szentendre!
Nessun commento:
Posta un commento