Kora reggel van, verőfényes márciusi reggel. Paprikáskrumplit főztem előző este, eljött Sz. a latin szakos "őrangyalom" és hozott egy piros cserepes virágot, eccola a sinistra nella finerstra. Ezt a virágot nem túl szellemesen, bár nagy szeretettel Gábornak neveztem el az ajándékozó személye után. Emlékszem, ahogy mondta: "alle donne della casa!". Vagyis a ház asszonyainak hozta a virágot magyar gentleman barátunk. Majd a bimbókba lehetőségeit és színeit rejtő muskátli jön, az Auchanban vettem kicsit több mint egy euróért. Ez egy külön kacifántos történet. Utána jön Rosaria születésnapi rózsaszín virága. Egy Rosariának csak rózsaszín virágot lehet venni, én úgy gondolom...végül a negyedik, virágtalan de egészségesen növekedő muskátli.
Később Marie-A. kitalálta, hogy ezek a virágok mi magunk vagyunk, a lakás négy lakosa, így mindenki ápolja a saját virágát, hogy egy sajátos versennyé alakulhasson, ki virágzik szebben, jobban. Hát, ez valami olyasmi volt, mint ott fönn a cimben.
2 commenti:
és a leghidegebb tavasz, május rómában a vendégágyon
emlékszem annyira hideg volt, hogy még a pápát se tudtuk meghallgatni az urbi et orbin. egy kínai étteremben húztuk meg magunkat és nagyon lassan ettünk. Marie-A. kis hősugárzóját rossz lelkiismerettel csentük el...
Posta un commento