súlypont

tegnap a szokásos atlétikaórán vettünk részt Lágymányoson. "Lágymányos az a város egy testrésze?" -kérdezem gyakran magamban. tegnap háromszor vetett erre a városrészre a jósors, így a napom nagy részét az egyre koszosabb, és büdösebb 7-es buszok nyeklő-nyakló belsejében kényszerültem tölteni.

magasugrást tanított nekünk a szimpatikus mikulás-kinézetű tanár úr. nagyon szeretem Őt, ő AZ edző. mind a humora, a tudása, és az emberismerete is példaértékű. soha jobbat.

anne-marie is feljelentkezett az órára, az utolsó előtti sorsdöntő 'etéer-pillanatban'.

ígyhát csodálatos örömmel vehettem észre, hogy valaki hátbavert a salakpályán.

rövid bemelegítés után, a gimnazista korban kötelező magasságokat ugrottuk. a második harmadik magasságot már kedélyesen levertem. a kedves tanár úr, kissé zavartan magyarázta a többieknek, hogy itt bizony önhibámon kívüli, fizikai adottságokból adódó probléma van, nem newton dolgozik erősen. hát, igen, a súlypont az alacsonyan van.

este anne-marie meséjét hallgattuk régi régi barátaimmal csonkaholdon, amiben egy festő csakazértis újraalkotja a tájat, mégha porországba is veti őt a végzet. a metafizikai mérleg nyelve így helyrebillent. súlypont ide-oda.