"Férfi volt a könyörgő asszony. Szeme kék, metszése hideg. Szavai halkan másztak fel a díványon. A dívány mintáiban eltévedtek, majd továbbkapaszkodtak a lány fürtjeire, majd fülcimpájára ültek. Onnan legurultak a nyakára és elborították csókokkal. Kulcscsontját markolászták.
A könyörgő asszony kendőjéből dohos illat szállt, s a hősies magány lidérceivel kápráztatták a lányt, és nagy, kerek szeme előtt ugrándoztak. A könyörgő asszony hangja lassú, mégis türelmetlen: kérelmét nem volt idő megfontolni, könyörgése mindjárt lejárt. Fenyegető lett, hideg, a lány didergett. Bűntudata támadt, és megpróbálta kereken megölelni. Nem volt mozdulatában undor. Bizonytalan ölelése elfolyt, és egy ütés riasztotta fel."
Nessun commento:
Posta un commento