Megsejtettem ki volt az, aki művészileg és játszástechnikában nagyon insprálhatta a februárban elhunyt Heath Ledger-t. Hallottuk már, olvastuk már ezerszer, hogy fene nagy színész, de honnan meritkezett, milyen példaképeket figyelt a szerepre készülve?
Véletlenül vettem észre, hogy a posztumusz bemutatott Sötét lovag című filmjében "szó szerint" leutánozza Marlon Brando játékát. A perve
rz hatást keltő szürcsölő szájnyalogatást, a hányaveti artikulációt, tömbszerű, hirtelen mozdulatokat, visszafogott, de sötét arcjátékot. Az ő tökéletes gonoszt megjeleníteni szándékozó játéka mintha "vér szerinti testvére" lenne Bertolucci Utolsó tangó Párizsban cimű filmjében látható Brando alakitásnak. Habár ott a megcsömörlöttség szimbólumaként. Úgy tűnik nem véletlen, hogy ha annak idején rajongtam Brandóért most tetszik Ledger.
Nem vagyok filmkritikus, ezért nem akarom feltétlenül tudni, hogy a mindkettőjük köré kiépült sztár-hisztéria ködéből kipiszkált (objektíve is értékes) színészi villanások tűnnek-e erősebbnek ezekben a filmekben, vagyis teljesen "érdek nélkül " szemlélve is sikert aratna-e e a két művész játéka a szememben.
A lényeg, hogy a sugárzóan tehetséges és Brandohoz hasonlóan túlérzékeny Ledger nem akart kisebb művésztől tanulni mint az egyik legnagyobb amerikai ikontól.
...És, hogy a filmművészetben sincs új a nap alatt.
Nessun commento:
Posta un commento