az estnek fáradt színe van;
a színnek bágyadt íze van
és minden, minden messze van.
Az ablakon túl végtelen
és csillagtalan végtelen
és minden olyan végtelen
reménytelenül éktelen,
mint a hosszú csend-lepel,
mely kedvet és vágyat lep el,
mit szél himbál le, fel,
noha egy már a le! a fel!
Ülök magamban. Este van;
az estnek bágyadt színe van,
a színnek bágyadt íze van –
és mindeneknek könnye van.
(Tabán Gyula)
Nessun commento:
Posta un commento