A Kislány Királynő nem tehet mást, útnak
indul, hogy a Vándorló Hegy Öregjétől kérjen segítséget, aki olyan mint ő, mert
mindenben az ellentéte. A Vándorló Hegy Öregje nagy könyvébe mindent feljegyez,
ami csak történik a világon de nem csak azt, ami történik, hanem, amit éreznek,
gondolnak és mondanak az emberek. Ő jelképezi a sorsot, az időt, az örök
körforgást. A királynő belép a tojás alakú palotába... a tojás az új élet
kezdetének jelképe, csak akkor lehet elhagyni, ha az ember fia feltöri. Az örök
ismétlődések... börtönnek tűnnek.
Csak egyetlen lehetőség van arra, hogy ki
tudjunk szabadulni ebből a körforgásból, ha kimondjuk a teremtő szót, az istenség
nevét.
Barabás, mikor már nem bírja tovább,
szinte önkívületben kiált fel: "Holdgyermek! Megyek!"
A legnagyobb sötétség mélyén születik az
új fény. (téli napforduló)
-"Ez most a vég?" -
kérdezi Barnabás a Holdgyermeket.
- "Nem, ez a kezdet. A kezdet
mindig sötét."
Barnabás ekkor belép a Történetbe. A régi
világból csak egyetlenegy homokszem, egy "fénylő magocska"
maradt.
Barnabás belepillant a Holdgyermek
szemébe, s mint egy tükörben, meglátja valódi leendő önmagát. A Hold
visszatükrözi a Napot. Fényes öltözékben, akár egy napkeleti herceg. De ebben a
pillanatban eltűnik a királynő, s Barnabás észreveszi, hogy az AURIN lóg a
nyakában. "Tedd azt, amit akarsz." - ez van a hátoldalára
írva. Barnabás feladata, hogy meg kell találnia a Kívánságot. Bármit megtehet,
de a valódi vágyait kell megtalálnia. Ez az ember saját legmélyebb titka, ez a
belső út, a legnehezebb. Az AURIN hatalmával nagyon óvatosan kell bánni, mert
minden egyes kívánságával az ember elveszít egy emléket. Fantáziaországban B.
kezdi elfelejteni, hogy honnan jött és ki is ő valójában. Legtitkosabb vágya,
hogy ő legyen az uralkodó... Szörnyű gaztetteket hajt végre, a hatalomvágy
keríti hatalmába... Végül Átráskónak sikerül megdöntenie B. uralmát. B.-t a
Régi Királyok városában borzalmas látvány fogadja - az ottani emberek már
mindent elfelejtettek. Elfelejtették királyi mivoltukat.
Olyan kívánságot kell kitalálnia
Barnabásnak, ami a világba visszaviszi. De már csak három kívánsága maradt.
Ezután végig kell járnia az emberiség
fejlődéskorszakainak útját, azaz a filogenetikus és ontogenetikus fejlődés
folyamatait.
Eljut a Ködtengerhez, melynek lakói az
iskalióták. Nincs külön nevük, nem ismerik az "én" szócskát,
Közösségükben harmónia van, de nincs szeretet. A tengerészek különös tánccal és
dallal kísérve képzelőerejükkel hajtják a hajókat.
(vö antropozófusok Atlantisz-képzete)
A ködtenger után jön a Rózsaliget. A mesei
rózsalugasban Barnabás egy házhoz ér. Egy dal hívja: "Válj gyerekké!"
Bent egy asszony várja, akinek almák nőnek a hajkoronáján. Ezt kínálja
táplálékul. Mama, mama! - kiáltotta volna B. legszívesebben, s valóban úgy érzi
magát, mint amikor még kicsit volt. Ekkor, amikor a Földanyával találkozik, döbben rá, hogy az igazi vágya az, hogy szeretni tudjon.
Nem nyálas... tényleg így van és brit tudósok is bebizonyították, hogy a szeretet... bezony! :)
Nem nyálas... tényleg így van és brit tudósok is bebizonyították, hogy a szeretet... bezony! :)
Eztán meg kell találnia az Élet Vizét.
Minden elfelejtett már, kivéve azt, hogy mit keres. Ezután még számos
megpróbáltatás jön, az utolsó erejéig kitartott ámbátor. Noha már a saját
teremtményei is rátámadtak. Már az önkívület határán volt, amikor egy
kupolacsarnokban találja magát ahol az AURIN két kígyója fekszik és őrzik az
Élet Vizét. Átmegy a kapun, és beleugrik a szökőkút vizébe. A víz a dolgok
kezdete és vége is. Újjászületik.
Ájáj. Hirtelen lett vége, elnézést.... de mint tudjátok Kedves Olvasók... a MESE VÉGTELEN.
Nessun commento:
Posta un commento