Sétálunk egy nagy, tiszta metafizikus térben. Széles tér, szökőkút, szabályos lépcsősor. Mintha egy Giorgo de Chirico festményben lennénk. Valami nagyon ismerős, valami nagyon ismeretlen. Nem is próbálom magam elmagyarázni úgyis lehetetlen. Veszélyes nagyon veszélyes képzeletem van. Te jó ég én ezt már átéltem egyszer! Szorongok. Kérem, ne értsenek félre! Egyszercsak odafut hozzám egy kislány, 3-4 év körüli, mintha vigasztalni próbálna, mintha segíteni próbálna, pedig én vagyok a felnőtt. Megfogja a kezem, jön velem. Érzem a pici bársonyos ujjait a tenyeremben és a rajongó ragaszkodását. Az apukája érte jön, próbálja visszahívni a kislányt. Én már megtartanám, játszanék valakivel. Mi ez a szárazság mindenhol? Mi ez a folytonos harc? Még akkor is harc, ha egy angyallal vívom. Kétségtelenül egy angyalról van szó. De akkor is nehéz. Menni kell tovább - tessék, most még a szerelem sivataga. Nincs menedék és nincsenek válaszok. Menetelj tovább.
Nessun commento:
Posta un commento