Érzelem. Belehelyezkedek az idő bárkájába. Ringasd, ringasd. Szív. Nyugodj. Élet szállj a szervek sűrű homályába. Várj. A betegségig várj. És azontúl. A pillanatra. Amikor a szerelem megtestesül. A Találkozáson túli Gazdag Jóra. Az álarcok mögötti szőkeségre. A kék szemedre. Azúrra. Hajnali részegségre. Őrizni a semmit. Felejteni. Gyerekek játékait temetni. Te szerencsés.
Belül vagyok veled a magban.
Csak én érzem az erjedő sötétet?
Kar szorításban, vad vágyban
ketten vagyunk,
személytelen hideg vasak között.
Kintről mázsás súllyal
Ereszkedik rám a fény.
Bentről fémes, végzetsötét.
Otthagylak és kitörök a magból
illan a teher.
A fém elolvad
a fény könnyű és meleg.
Miért harc a szerelem s miért támadja egy egész regiment a gyenge, nyálkás, fiatal még kagylómélyi testet? Most születtem a habokból, kérlek, ne öljetek még!
Nessun commento:
Posta un commento