A Jóisten akkor is hisz bennünk, amikor mi gyöngék és bátortalanok vagyunk. Nem támaszkodhatunk még egymásra sem, csakis Rá, egymásban. Ő tudja mi kell nekünk és bízhatunk benne. Nem történhet olyan az életünkben ami nekünk rossz, ha hagyjuk vezetni magunkat őáltala. Ne az történjen, amit én akarok, hanem az, amit Ő. Gyerekkorom meghatározó filmje volt a Sound of Music. (Hittanon néztük elég sokszor, de én sokkal jobban szerettem, mint a Ben Hurt :) Egybeforrt akkori gyereklelkemmel a film üzenete, értékrendje. Idén nyáron a csíki havasokban eszembe jutott ez a dal, olyan csodálatos tájakat láttam, és igen, éreztem, hogy ami rajtam múlik, hogy az életem jóra forduljon, meg fogom tenni. Nem magamtól jutottam több fontos döntésre végre. Erdély, Kolozsvár és az ott élő emberek, tájak sokat, nagyon sokat adtak, s talán nem is kell elszakadnom onnan örökre, köszönöm, még egyszer, hogy ez megtörténhetett.
Nessun commento:
Posta un commento