Megváltót váró ósdi síkos járda
Fejem mint bús, hősi páfrány
Bámul a Korom-orom lávába
Mint született lajhár szuszog anyja ölén kábán
Keresztet rajzolnak sötét homlokok
Szép-mívű mujaság trónol a délután gyenge pórusain
Üveg-fejű bűnök sugároznak
Vezetnek a nyomok.
Ló-pata hangja a Csend-tóban
Valahol benn a hasban csepereg
Egyre jobban csobban.
A méla pusztulás az, amit érzel.
Megfoghatatlan, mert keserű, de szálad végén
Mi kentaur-barlangodból kivisz majd,
ISTEN ÁLL.
Szikla, mi
Tavad medre körül állandó idom
Sosem fogyó-, s rothadó anyag, mi
Felfogja s kisimítja hullámzásaidat.
(1999)
Nessun commento:
Posta un commento