hogy tükrözze az eget
az én tavamnak saját napfelkeltéje van
a tiszta mély vízben
a kövek fölött
fátyolként úsznak piros halak
esténként rajokban állnak,
izzanak,
az én birodalmamban
sok nap tér nyugovóra
csak forró deleken
adják át a piros halak a
tükrös mélyéséget
a nagy kék halnak,
és mintha még mindig vérezne
a teremtő kéz,
amely az éles, árnyas nádast
teremtette,
cseppenként
vérzik be a sűrű nádban a
hűsítő tófenék
idővillanat míg a virágok nyílnak, csukódnak.
virrasztó mákvirág
látványa ellopja az álmot
a rajokban úszó piros halak
még egy zászló lengedezésére is emlékeztetnek,
amelyet elnyűtt a csalhatatlanság,
és saját életünk gyulladt sebére
gyerekkoromnak a szén, fű, és az ég
kölcsönözte színét
e trikolór alatt kerekedtem fel
éhségtől menekülve
szépségre éhesen
írta: rainer kunze, (részlet)
Nessun commento:
Posta un commento