dylan thomas, egy szent a bukásra kész

Egy szent a bukásra kész,

Az ég mocskos freskói rengve omlanak
Belepve csókokkall-sárkányszegélyes köpenyét,

A végső úton a szőtt falak,

A homlokra épült atyai ház

Hullámai zengik,

Ének a kövekből, a habból születőt,

És elúszó dallam-faragvány hajók és csönddé csendített harangok,

És vérszámoló óra sebmélyi köhögése
A kezek számlapja mögött,

A végső tollhaza surrogásának angyali Etna-csúcsán,

Szélsarkú láb egy tűzgömb mélyébe vésve,

Zengik elbitangolt nyája himnuszát,
És a végső boglyák szélén buzgó borkutak mellett

Éhséget énekel az ég és élő krisztuskenyerét
Ecetet köpve szegi meg az eleven és kovácsolják kagylóvá meg lánggá

A hálaének minden tébolyát és az irígységtől kiáltozó nyelvet.
A dicsfény elpattan, akár a bolha.

A nap-levelű szent gyertyarengeteg

Tajtékos vizei fekete rügyek csonkjait sodorva
Egy perzselő fatörzsre ömlenek,

A vérszállító, édes, halkopoltyús csónakok

Szalma- és pióca-szállítmányukkal hasukban

Egy elsüllyesztett tenger viharában hánykolódnak,

E bukással az ég bukik, és egy repedt harang a lakatlan levegőt zilálja.
Ó, ébredj sárra épült otthonomban,
Keresztútján két víjjogó partnak,
Kit a karbol városból a nyomorúság ágyára zavartak,
Az ismerős ég zuhanó talapzatán,

A felhők égigérő gyökerei közt!

Kiöntött házad ablakából bámulj a világba,
Tej a te szádban, míg a savanyu ár

Az édes utcát lassan betemeti, nézd,

Égő hajak és agyvelők háborújától tövises a föld koponyája!
Sújts oda, időzített bomba a város,

Emeld fel füled élő szarufáját,

Hajíts egy kőcsecsemőt éhes

Félelmednek e sötét bolondokházán át,
A heródesi jaj ölébe fogva,

Ahogy pengéjük bemasíroz,

Mikor a szemek már mind megölettek
És erőszakot tettek a kalodába zárt szíven, és az agónia egy új szájon át táplálkozik.

Ó, ébredj és láss, a nagyszerű esés után,
A vén sár kihajt megint, és csorog a szörnyű fájdalom

A mosogatórongy kezekből és a kicsavart homlok spongyáiból.

A lélegzet fehér olajon át kinyílik, mint a zár,

És egy idegen belép, mint a vas.

Sírj örömöt, e bűbájos és bába pillanat

Viharos tengerekben pólyál gondosan

És hüvelykje és napja fordulatával megteremti

Mennydörgő porondod, csenddel beszegett és lányok övezte szigeted!

Orbán Ottó