átutazók

23 settembre 2009

művészkert

három napja az aranykorban élek, nincs idő, ez az ottliki "minden megvan", most megfestem, medve barátom a hajnali háztetőket is...hallani a bogarak neszeit a délutáni csöndben. lányok ülnek a kertben (művészettörténész-növendékek mind) szabálytalan alakzatokban, fejüket belelógatják a mézes fénybe, plaketteket gyúrnak, vagy festenek.
este hatkor tettem le az ecsetet, végül hegyes orrú lett a Giotto-Madonna: másolatot készítettem egy A3-mas méretű seccot, még hétfőn vakoltuk le a táblát hozzá, egy a háromhoz mész és sóskúti homok arányban. ettünk hétfő este sókúti szőlőt is... elvileg minimum kétszer kellene alapozni, de ez most csak kísérletezés, próba, minden csak játék, bár a festő lány-tanárunk viccelődik azzal egyre komolyabb hangsúllyal, hogy ők festők-restaurátorok csinálják itt maguknak a konkurenciát.
ez adatott. minden hálám övé aki ezt így elrendelé: itt egy kis kert a józsefváros közepén, egy hétig, itt vagyunk nyolcan, szebb mint egy nyaralás, csendbékefény. ezt a régi lóistállóból műteremházakká alakított ódon kertet, egy apró fakapu választja el az omladozó vakoltatú nagy bérház-palota-belső kertjétől, (József utca) de csak azért, hogy a hosszú szőrű félénk tacskó, Klári ne tudjon elkószálni...ezt ma reggel mondta nekem a kert nagyasszonya M. Szűcs Ilona festőművész, ahogy kibandukolt hozzám nyitni a kis kaput. férje néhai Martsa István, szobrász, Ferenczy Béni tanítványa. Ilona Berény Róbert tanítványa volt, de főleg Szőnyi-tanítvány, a kedvenc témáján a tájképeken érződik is hatása. kert alatt surranó macska, boldog, mozgalmas városi látkép ablakból, tájak, tájak tájak, vidékek legbelül, ahol a keresű édessé ízesül: komoly, törékeny, idős néni, a mosolya viszont már apró mezei virágos-derűs. régen Pintyőkének nevezték: a férje és a Béni bácsi, de azt hiszem úgy láttam: Borsos Miklós is Pintyőkének dedikálta néhány gyönyörű grafikáját, ami most is ott van a műteremben. Az ő lánya szobrász-restaurátor Martsa Piri, aki minket restaurátori ismeretekre tanít, vetít, és mesél, ez az ő otthona, tehát. Itt van még Böbe, nálam csak kicsit idősebb festő, aki szabadságharcos katonákat fest ködös csatamezőkön, és ezüst keresztet hord az apácaruha-szerű kék festőoverállja alatt a nyakán, és a haját is hátraszorítja, mindig. sokszor kérték őt az osztálytársai, még amikor a Szabadoshoz járt, hogy engedje ki a haját, mert olyan szép úgy. ki is engedte akkor muszájból, de aztán visszaszorította megint. jó ember különben, derűs egyéniség, azt hiszem. Martsa Piroska mesélte, hogy apukája amikor a főiskolába jártak, előadásokra az anyukájával, úgy udvarolt neki, hogy willendorfi vénuszokat mintázott kenyérbélből és azzal dobálta szíve meg. azért ez már komoly szándékot tükröz! aztán el is vitte a műtermébe és rögtön leültette, elkezdte mintázni a portréját. /most is ott van a zongorán, bár a zongorának ez a súlyterhelés bizonyára nem tesz túl jót./ Béni bácsi meg föl-alá járt körülöttük és azt mormogta: "ebből lesz valami"...és a csendes Béni bácsinak igaza volt: lett is egy házasság és két gyerek. aztán mikor Ilona esténként főzni kényszerült és a férje meg szobrokat csinálhatott, akkor zsörtölődhetett, hogy miért kell neki főzni ahelyett hogy festhetne, tehetné a "maga dolgát." Viszont idehozta az otthoni tárgyakat: felhalmozott a műteremben rengeteg baranyai dologot: díszes tányérokat és köcsögöket, ökörvérrel festett kelengyésládákat, és pipa-gyűjteményt, szőtteseket. aztán mesélt a Piri a Béni bácsiról, és feleségéről, stílszerűen Béni néniről. és az ő nagy szerelmükről. Merthogy Ferenczy Béni felesége már feleség és anya volt, amikor ők szerelmbe estek egymással, és Béni néni sajnos akkor még nem volt Béni néni, otthagyta Oroszországot, ahol addig élt, a férjét és a gyerekeit is a Béni bácsiért. Ilyen nagy szerelem...Piroska hozzátette talán hogy tanuljunk a dologból: ő a gyerekeit nem hagyná ott egy férfiért. Csak állunk elhűlve, mindenki azt latolgatja magában, vajon ő kit hagyna ott és kiért. Csönd marad. Érdekes életek. mondta a Piri. És becsukja az albumot. Azért elnézve Béni életművét, sokat adózott ő ezért a szenvedélyért a nejének mindenféle gyönyörű szobrokkal átmentve őt az örökkévalóságra. Az Aranykort csinálta meg, az idillt, a magyar szobrászatban, és ezt olyan szerény-csendesen, ahogy a boldog emberek. Nagy nagy favorit a Béni nekem, szobrászok között a legkedvesebb, a szentendrei nagyok között. és ott van a látogatók, egykori ideszokott vendégek-barátok között elsősorban a csodás Borsos Miklós, firenzei naplójával, Babits -és Illyés- illusztrációival, csodálatos minimál-szakrális tusrajzaival, ősi-mítikus szobraival, és itt is rengeteg rajza van a falon és a földön, mindenütt. és itt van Barcsay nagy komor szobabelsője, egy kertben ácsorgó alatt Kernstock Károlytól, Bálint Endre egy (vajdás)  őslénye, misztikus sötétben gubbasztó komor Ferenczy Valér-figura, Medgyessy-szobor: dundi nő, mi más, és még ki tudja mi minden, nem is tudtam felfogni a látványt, ami ebben a felülről megvilágított, üvegtetős műteremben fogadott. és rengeteg önarckép a művészházaspárról, Béni bácsiről egy szép fénykép fának dőlve, kezében nyeglén tartott cigarettacsonkkal. nincsen feldolgozva ez az anyag, művészettörténetileg, pedig igazán vonzó feladat lenne számomra...de boldog lennék ha itt szöszmötölhetnék állományfelméréssel...mintha csak rám várna, várt volna. sietni kell, amíg még élnek. lehetőleg a nyáron, amikor már megírtam a szakdolgozatomat.azért mélyen elrévedeztem azon amin egyébként nem érdemes. mi lett volna, ha gondolatlánc. ha mégis kétkezi ember válik belőlem, ahogyan terveztem, és a képzőre megyek, festőnek, vagy inkább grafikusnak, igen, az nekem való lett volna narratív rézkarcokat csinálni, verseket illusztrálni, mint ami itt van az asztalomon egy pituk józsef (erdélyi festő) rézkarc Ady Eltévedt lovasáról. Ha valami hát ez kell a falra, és alá is írtam szépen ceruzával a verset is, na és még ráadásnak odahamisítottam egy Ady-aláírást is, akultusz kedvéért
Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.

Mindenesetre, madarak vannak most is a szobában, a régi kócsagok, egy gólya, és újabban holló és viharfecskék. Új korok új hírhozói, repülni tudó lények, akik kifejezik az én nagy szabadságvágyamat. Dehát nem mentem a képzőre, csak gyéren építgettem az utóbbi időkben a magánmitológiánkat, amit részben Medvével, Zsebivel és a többi jó bajtárssal, Rönéval, Miss Pox-szal, Lillivel, és néhány fiúval teremtettünk. Tessék, legyen igazad Gé, a rekettyésszeklice egy nagy agy lett, nem rajzbimbó a keze többé, tessék, csak most csak erre az aprócska hétre került bele ebben az öntudatlan gyönyörű áramlatba, flow-ba amit az alkotás jelent, neked voltak ilyen látomásaid, hogy csak egy nagy füstölgő agy vagyok, pöffeszkedő nagyfejű bolondgomba: semmirekellő bölcsész. Dehát nem lehet mindenki művész, tudd meg Gé., valakinek ott kell lennie még, a kiszolgáló személyzetnek, a holdudvarnak, csonkaholdnak... ítészeknek is szerepük van az élet menetében mint nektek, zeneszerzőknek, költőknek, festőknek, tudomisén miknek. mért ne lehetne példaképem egy ignotus, kazinczy esetleg virág benedek.
Most is meséltem a Martsa piroskának és a Böbének Európa legnagyobb ikon-szakértőjéről, a Ruzsa tanár úrról történeteket, amiket nekem egy szentendrei orosz népművészeti bolt vezetőjétől hallottam, aki történetesen abban a nagy kegyben részesedett hogy Ruzsa tanár úr szomszédja volt hosszú évekig. ő mesélte ott szentendrén miközben az ikonjait és orosz babáit nézegettük, hogy Ruzsa minden alkalmat megragad az életben, hogy emberi maradványokat gyűjtsön: csontokat, koponyákat, sőt egyszer hazavitt egy lókoponyát is. a szekrény tetejére rejtette, a legszembetűnőbb helyre, így a felesége nem vette észre azt ami az orra előtt volt, és nem tiltotta ki ruzsát a házból. sok szép történet elhangzott restaurátori berkekből: mit is jelent az, hogy volt egy svédem, milyen dolog a gipszöntés, és a központi fűtés mit tesz egy középkori szoborral....a házban idézetek vannak a falon mint Babits esztergomi házában.





19 settembre 2009

harmadik szimfónia


|.
Madárka sír, madárka örül,
míg piros gerendái közül
néz a hatalmas-
Küldd néki töretlen álmodat,
míg magad vagy a vadász, meg a vad,
nem szûnhet kerge futásod.
Gyõznöd se lehet, veszned se szabad:
a hályogos sürüség alatt
vermed hasztalan ásod.
Kinyílik a táj,
lehunyódik a táj-
az üresség öntözi szélét!
A rét, a liget
itt mind a tied,
de nem lelhetsz soha békét.
Az élettelen avar is röpül.
Ne hidd, hogy a rögben alhass.
Madárka sír, madárka örül,
néz a hatalmas.
A mult se pihen:
új percek méreg-csöppjeiben
elomolva õrzi részét.
A holt vadlúd, bár tolla se lebben,
röpül a zúgó szárnyu seregben
s röptében üli fészkét.
A jövõ nem vár, elõre arat:
a most ömlõ sugarak
a holnapi gyermek
rózsás bõrérõl csiripelnek.
Ne kérd a veremtõl jussodat.
Te vagy a vadász és te vagy a vad
s távol, a hatalmas: az is te magad.
Õ odafönn
merev csillámu közöny,
és sorsba burkolt lénye idelenn
rengés, mely sohasem pihen,
s a két arc: az Igaz és a Van
összefordul mámorosan,
mint a Nap meg a tenger
nézi egymást ragyogó szerelemmel.
Küldd néki töretlen álmodat!
mert szived éber-álma,
mint légen a pára,
átlódul a pályán
s fönn sajog a menny hajnal-koronáján.
Madárka sír, madárka örül,
míg piros gerendái közül
néz a hatalmas-
Kereplõként ûzöd körbe magad,
rab vagy, de keserved álma szabad
s igazad az álom, a röpke!
A szikla, ha rávésed jajodat,
többé nem szikla: élõ te-magad
s föllibben a fellegekbe!
Kinyílik a táj,
lehunyódik a táj-
az üresség öntözi szélét!
Sugarak izzó füzére alatt
meglelheted százszor sirodat,
mégsem lelhetsz soha békét.
Az élettelen avar is röpül.
Ne hidd, hogy a rögben alhass.
Szél körme kapar a sír körül,
és vallat a fény, a hatalmas.
Te vagy a vadász és te vagy a vad
s a pálya is, minden te magad
-madárka sír, madárka örül-
piros gerendák közül kidagadva
tág szemmel nézel magadra.

dylan thomas, egy szent a bukásra kész

Egy szent a bukásra kész,

Az ég mocskos freskói rengve omlanak
Belepve csókokkall-sárkányszegélyes köpenyét,

A végső úton a szőtt falak,

A homlokra épült atyai ház

Hullámai zengik,

Ének a kövekből, a habból születőt,

És elúszó dallam-faragvány hajók és csönddé csendített harangok,

És vérszámoló óra sebmélyi köhögése
A kezek számlapja mögött,

A végső tollhaza surrogásának angyali Etna-csúcsán,


Szélsarkú láb egy tűzgömb mélyébe vésve,

Zengik elbitangolt nyája himnuszát,
És a végső boglyák szélén buzgó borkutak mellett


Éhséget énekel az ég és élő krisztuskenyerét
Ecetet köpve szegi meg az eleven és kovácsolják kagylóvá meg lánggá

A hálaének minden tébolyát és az irígységtől kiáltozó nyelvet.
A dicsfény elpattan, akár a bolha.

A nap-levelű szent gyertyarengeteg

Tajtékos vizei fekete rügyek csonkjait sodorva
Egy perzselő fatörzsre ömlenek,

A vérszállító, édes, halkopoltyús csónakok

Szalma- és pióca-szállítmányukkal hasukban

Egy elsüllyesztett tenger viharában hánykolódnak,

E bukással az ég bukik, és egy repedt harang a lakatlan levegőt zilálja.
Ó, ébredj sárra épült otthonomban,
Keresztútján két víjjogó partnak,
Kit a karbol városból a nyomorúság ágyára zavartak,
Az ismerős ég zuhanó talapzatán,

A felhők égigérő gyökerei közt!

Kiöntött házad ablakából bámulj a világba,
Tej a te szádban, míg a savanyu ár

Az édes utcát lassan betemeti, nézd,

Égő hajak és agyvelők háborújától tövises a föld koponyája!
Sújts oda, időzített bomba a város,

Emeld fel füled élő szarufáját,

Hajíts egy kőcsecsemőt éhes

Félelmednek e sötét bolondokházán át,
A heródesi jaj ölébe fogva,

Ahogy pengéjük bemasíroz,

Mikor a szemek már mind megölettek
És erőszakot tettek a kalodába zárt szíven, és az agónia egy új szájon át táplálkozik.

Ó, ébredj és láss, a nagyszerű esés után,
A vén sár kihajt megint, és csorog a szörnyű fájdalom

A mosogatórongy kezekből és a kicsavart homlok spongyáiból.

A lélegzet fehér olajon át kinyílik, mint a zár,

És egy idegen belép, mint a vas.

Sírj örömöt, e bűbájos és bába pillanat

Viharos tengerekben pólyál gondosan

És hüvelykje és napja fordulatával megteremti


Mennydörgő porondod, csenddel beszegett és lányok övezte szigeted!

Orbán Ottó


05 settembre 2009

vajda lajos gyerekkora és az új középkor

Vajda Lajos 1908. augusztus 6-án született, Zalaegerszegen. Apja, Vajda Manó Emil, bírósági irodatiszt. Anyja Fürst Judit.
"A korai rajzok még megvoltak a 2. világháborúig, a szentendrei padláson."
Lajos kerülte a polgárok társaságát. általában félt, idegenkedett tőlük, az egyszerű embereket szerette. 1917-től 1923-ig nyomorognak Belgrádban, később Valjevóban. Szerbiában jár középiskolába is. Megszereti a szerbeket, és egész életében vágyik rá, hogy még egyszer néhány évet lenn tölthessen.

"Mások is felfedezték Szentendre érdekességét, de Lajos olyan módszerekkel tanulmányozta mint senki más." Szentendre (1923)

"Önarcképein Rembrandt hatása érződik. Nővéréről készült rajza holbeines tisztaságú finom vajdai torzítással."
Tizenhét évesen egyszer messzire kimegy festeni, elkapja egy zivatar, bőrig ázva tér haza, és nem öltözik át. Édesanyja elvesztése után a nyarat Valjevóban tölti, az ott élő Márton bátyjánál. Lajos azt szokta mondani, hogy Szabó Lajos (Hamvas Béla baráti körébe tartozó filozófus, Vajda barátja) hasonló problémákon rágódik a maga területén, csakhogy ő sepkultívan gondolkodik, ami tőle teljesen idegen. Mindamellett rengeteget olvasott, és nagy hatással volt rá többek közt Bergyaev szemlélete. Teljes hittel vallotta, hogy "új középkor" előtt állunk, hogy a világot, az embert csak egy nagy vallásos megújhodás mentheti meg.

a piros halas tó

az én tavamnak nincs szüksége rá,
hogy tükrözze az eget
az én tavamnak saját napfelkeltéje van
a tiszta mély vízben
a kövek fölött
fátyolként úsznak piros halak

esténként rajokban állnak,
izzanak,
az én birodalmamban
sok nap tér nyugovóra
csak forró deleken
adják át a piros halak a
tükrös mélyéséget
a nagy kék halnak,
és mintha még mindig vérezne
a teremtő kéz,
amely az éles, árnyas nádast
teremtette,
cseppenként
vérzik be a sűrű nádban a
hűsítő tófenék

idővillanat míg a virágok nyílnak, csukódnak.
virrasztó mákvirág
látványa ellopja az álmot

a rajokban úszó piros halak
még egy zászló lengedezésére is emlékeztetnek,
amelyet elnyűtt a csalhatatlanság,
és saját életünk gyulladt sebére
gyerekkoromnak a szén, fű, és az ég
kölcsönözte színét
e trikolór alatt kerekedtem fel
éhségtől menekülve
szépségre éhesen

írta: rainer kunze, (részlet)

02 settembre 2009

The Future by Leonard Cohen

Give me back my broken night
my mirrored room, my secret life
it's lonely here,
there's no one left to torture
Give me absolute control
over every living soul
And lie beside me, baby,
that's an order!

Give me crack and anal sex
Take the only tree that's left
and stuff it up the hole
in your culture
Give me back the Berlin wall
give me Stalin and St Paul
I've seen the future, brother:
it is murder.

Things are going to slide, slide in all directions
Won't be nothing
Nothing you can measure anymore
The blizzard, the blizzard of the world
has crossed the threshold
and it has overturned
the order of the soul
When they said REPENT REPENT
I wonder what they meant
When they said REPENT REPENT
I wonder what they meant
When they said REPENT REPENT
I wonder what they meant

You don't know me from the wind
you never will, you never did
I'm the little jew
who wrote the Bible
I've seen the nations rise and fall
I've heard their stories, heard them all
but love's the only engine of survival
Your servant here, he has been told
to say it clear, to say it cold:
It's over, it ain't going
any further
And now the wheels of heaven stop
you feel the devil's riding crop
Get ready for the future:
it is murder

Things are going to slide ...

There'll be the breaking of the ancient
western code
Your private life will suddenly explode
There'll be phantoms
There'll be fires on the road
and the white man dancing
You'll see a woman
hanging upside down
her features covered by her fallen gown
and all the lousy little poets
coming round
tryin' to sound like Charlie Manson
and the white man dancin'

Give me back the Berlin wall
Give me Stalin and St Paul
Give me Christ
or give me Hiroshima
Destroy another fetus now
We don't like children anyhow
I've seen the future, baby:
it is murder

Things are going to slide ...

When they said REPENT REPENT ...

Tamás és Leonard süni és csuklás



Medve öccsével, Pep-pel, Medvével, Turch-csal, és Xaxával ültünk a majorban, miután bezárt a fasör, vagy csak erős volt a füst...már nem emlékszem. Medve öccsével eddig Modigliani nőalakjainak szemformájáról beszélgettünk, most Leonard Cohen meg Cseh Tamás jött, ellentétes előadásmódjuk: CsT. nagyon megéli, és kiénekli, Cohen faarccal recitálja. Azon is agyaltunk, hogy vajon a Who by Fire szövege az az öngyilkosság, -típusokról szól-e, vagy arról, hogy ki mibe hal bele...Pep olyan arcot vágott, mint aki torkig van ezektől az entellektüel témáktól, forgatta a szemét felfelé. Nem sokkal utána a lányok meg a fiúk elkülönültek, és csuklani kezdtem, azután, hogy találtam az avarban a templom mellett egy sünit. Kiderült, hogy Zsebivel ugyanez történt pár hete a zebegényi művésztáborban. Az első akrillképe egy női akt egy míves kerekes fakút előtt, ugyanolyan kút amit én is lefestettem ezen a nyáron egy alkotótáborban, csak vízfestékkel. Fontos a jó papír. Ez egy egyszerű általános iskolások által is használt festék volt...
Arra is gondoltam amikor ténferegtem az avarban, hogy pár méterre fest tőlem egy festő, a közelben lakó Kőrösi, aki pár napja a születésnapi összejövetelén megmutatta nekünk a szentlelket, amit még a főiskolán alkotott meg. (Közben kiderült, hogy Kőrösi eltűnt, hiába keresték a barátai, nem veszi fel a telefont, csak egy szomszéd látta egyszer azóta)
A süni nagyon megszeppent, mozdulatlan lett, behúzta a hosszú orrát, álhatatosan kucorgott a sötétben. Egyszer régen, egy Vas megyei kis faluban szilveszterkor megmozdultak a halottak a föld alatt. Rájöttünk, hogy sünik mozogtak a földben. Meg szoktuk őket itatni tejjel elvékonyodó csőrű édesítősüvegből. A barátnő, aki akkor a halottaktól borzongott velem a templomkertben most ugyanazon a kerten keresztül vitte be a templomba a kisfiát keresztelni...
Mikor újra visszamentem megnézi, a süni már eltűnt. Pár nappal később temették CsT.-t, azután pár nappal érkezett Cohen Budapestre. Apám ahelyett, hogy utaztam volna hozzá Amerikába, elküldte az ő poétáját...és befizetett a koncertjére, utazhassak a múltjában...