etruszk

Ha az etruszkok, sabinok és latinok hasonlítnak is egymáshoz városi szervezetük fővonásaiban, más fontos tekintetben nagyon elütnek. Bármilyen volt is a vándorlás útja, mely az etruszkokat végső letelepedési helyükre, Közép-Itáliába vezette, intézményeik jellege a kelettel való régi kapcsolat tanuja. Vallásuk mystikus és szövevényes volt, mint az egyiptomi és más keleti vallás, s egyes családok féltékenyen őrizték a szertartások titkait. Papjaik nem alkottak külön kasztot; az etruszk főnemesek (Lucumones) voltak a papok, mint a görög királyok, s ők voltak a hadvezérek is. Így tartották fönn hatalmukat, habár a nép között hatalmas kereskedő-szellemet fejlesztett ki egynéhány tengerparti városuk, melyek a Földközi-tenger legfontosabb kereskedelmi pontjaivá lettek. De az etruszk hatalom a Kr. e. hatodik század vége felé nagyon hanyatlott; a Pó völgye már rég nem volt az etruszk nép birtoka, most pedig Latiumban és Campaniában fekvő telepeivel (például Tusculummal és Capuával) is megszakadt az összeköttetés. Csak a szűkebb Etruria tizenkét városa alkotott kissé laza politikai testületet, mely azonban így is legerősebb és legfontosabb szövetsége volt az itáliai községeknek.

Az etruszkok vallása rendszeres, száraz és formalistikus theologián alapult. A legfőbb lény, melyet Gondviselésnek vagy Végzetnek tartottak, inkább a világ lelke, mint kívüle létező szellem; a kisebb istenségek e lénynek egyes tulajdonságait érzékítik meg.

lefagyott a kezünkről a Nivea

(Kedvenc Lorand mondataim egyike. Remélem olykor-olykor olvassuk egymást.)
Egy szép napról számolok be. 2008 október 27.
hajnali 6-kor ébredtem, ami 5-nek felel meg a régi időszámítással nézve. Még belefért egy álom, találkoztam a képzőművészeti egyetem egy oktatójával, először álmomban barnára festett hajú még mindig fiatalos halk nővel, majd a valóság: az extrafeminim határozott és nőisége fényében önönmagát beragyogó, new yorki akcentusú, párfümösen illatozó atomrobbanás-erős kisugárzású, mézcsorgás-hangszínű nő. Óh női életek krónikás asszonya! Szőkeség szigorú harcosa! Önbizalmat az álomból merítettem. De ugyanúgy a valóságból is.
Bak úr lökött be a beeresztőkapun, a maga kedvesen bumfordi mozgásával, a portások tökéletes közönyével szembesültünk, de így jó. Szép az ősz az epresben, sárga, és okker színű magas nagy. levélszőnyeg, ösvényei a sárga úthoz hasonlítanak az Ózból, csakhogy fehérek. Mindenütt szobormaradványok, esetleg alkotóősök emlékművei. Az osztályból kevesen érnek oda reggel. Nyújtózkodunk, és egy nyegle lány vásznat feszít, vagy bíbelődik. Bak úr elképesztően másolta szénnel Velazquez-t és Tiziano Vénuszának tükrében egy Magritte-féle kalapos alak hátat fordít méghozzá duplán. Át mentünk a szocialista építésű alkotóház-épületbe, ahol annak idején a Mr Lanky rengeteg sört vett (akkor még assisi szent ferenc is volt)nohát itt a büfében vett kávét a Hölgy, Miss Individuál Mitológia.
Bak úr bemutat őneki, én csak hebegek-habogok. Mindenki a szakdolgozatom témáját sejti ezek mögött a készülendő interjúk mögött, pedig nem. riporterkedésem, ez már hivatás, ez nem a tudományok felségterülete. Ez már az ami a nagybetűs életben fog következni.
Sokat beszél Miss Individuális Mitológia, hogy ne szóljak bele az órába például. Mindenről szó esik: női hirdetésekről, foghíjtelep-fotózás, megbűvölve photoshoppal (ez fontos) mint feladat, a falon plüssállatokról készült szürke és rózsaszín kép-kezdemények, portrék, sziluett zöld égitestttel. Nem, nem égitest, mint megtudom: tükör.
A Hodler kiállítás szimbolizmusát boncolgatjuk, én is megnyilvánulok Ady kapcsán, mégiscsak teszteltek. Fekete-csendélet, fehér-csendélet, (régen ezek nem voltak színnek tekinthetők. hiányukkal sűrítésükkel van tónusértékük). Becserkészek jópár riport-alanyt, készségesek nyitottak a kislányok.
Itt tényleg női hangulat van, mit mondjak, ledöbbentem. Kombinék a középpontban. A "betétes lány is interjút AD. Ahogy ő mondta. A sokmindentől elmorfondírozva beléptem Mr Lanky műtermébe. Ő nem volt ott csak a nagy képei. Neonos nagy látomások, ki nem mondott kék kontraposzt, és erőteljes gomolygás. Hol a régi finomság, fröccsöntés, hupisárga, minden. Egyszercsak megjön kék overálban. Élet és művészet. Még kávét is főz nekem, kis rozoga rezsón. tele van a föld csikkekel, és mindenhol festék-kosz. Jó szagok. Elsétáltunk a sarki kisboltba zsemléért, meg hasonlókért, és utána mentem az antik gyűjteménybe, az egyiptomi kiállításon átvágva. Nagyon produktív voltam ma, megtudtam azt is, hogy Róma neve az etruszk Ruma szóból jött. És megint ott volt mellettem az intermédia felkenetlen nagy főpapja. Ott szuszogott, és szabályt sértett (visszarakott egy könyvet a polcra) Ejnye.
Mr Lankyvel betérünk a Risottó otthonos ételgőzös terébe és hagymalevest kérünk. Majd sportszelet, és védműkönyvtár, a cicababák vihogása közepette Keresztelő János vágtat nagy albumokkal. Én és a karolingok. némi nyelvgyakorlás. Majd Gerdavirág és társa is feltűnik a szokásos mély, nagy mosolyokkal. Mr Lanky bosszús, nagyszülei hiányolják.
Hazafelé beugrunk harisnyát venni. És fésűt.
Máris fésülködöm. Éljen a képzőművészet! Alla Szentendre!

házavató után

mindeninek köszönet, aki megtisztelte a garay utcát tegnap. mezoe kolléga ünneplőben, andáöcsibandi gitárral, zsófi szerény csinossággal, annemarie mosolyogva és az ő latintanár-szociológus kedvese bort lassan iszogatva, két informatikus: egy mandulabarna sörényű férfi, és egy filigrán ideges ember, aki ha nem is sokat de a kelleténél többet megenged magának. (stilisztikai értelemben) bodzaréka szentendréről, ő még nem járt a festészet napja előtt a kopaszi gáton, nem csoda, pesten is a legmeszebb terül el ez az új létesítmény szeretett háza-hazájától...

niko, szokásos nikoizmusaival és két doboznyi niko-tinos szerrel, "ezt hozta az ősz: megannyi illatos ékszerét" kosztolányi után után szabadon. csak jazz zene nem szólt.

húgom konyhai remekeit élvezettel fogyasztottuk, ámde húgom elmenekült a helyszínről, mezoe és többek bánatára, még a tömeg érkezése előtt. benci kiábrándult a felvidékből, és annak meleg vendégszerető légköréből. szó esett kassa és erdély cigánygettóiról, szigorlatról, munkahelyekről, és tanárokról. művtöris pletykálkodás, unalomig, mégis élvezettel, vissza vissza térve.

zs. szokásos könyöklős cinizmusa felhangolt vihogásokban tör ki: hirtelen ugrándozások hangulati grafikonján. no legyünk tudományosak. hagymázas hülyeség. p. is feltűnik a telefonban, én pedig pirulok.

handel nem jó, charlie sokaknak derogál, marad a rock: zeppelin, doors. a túrótortát leöntötték borral, és ugyanolyan jó. ahogy telnek az évek a házibulik egyre kevesebb szeméttel, eltört pohárral, és világmegváltással járnak. már nem is csókolóznak addig egymásnak idegenek, és nem alszik senki a kádban. konszolidálódunk. az alkohol az fogy ugyanúgy. borvirágok, sörsörték. a vodka hiányzik, de van helyette málnaszörp.

sugi profizmusa lakás és minden egyéb ügyben ismét elbűvöl. elmegy hamar lelket gyógyítani, megint munkát keres-talál. és gyönyörű nagyok a szemei, pedig fáradt saját elmondása szerint. szeretem a harisnyáit, ugyanúgy mint medve boszorkányos fekete ruháit. mirígysége óta létező sztájl.

és öcsi a húrok közé csapott: "kell egy háááááááááááááááz, lenn az óceán partján" megáll az idő, végtelenből kiharapott öröklét pillanat köszönt be néhány perce, a házibuli alkategórában. mezőe persze aláfesti a taktust, világoskék csörgőjével. aztán zongoraleckét kér és kap tőlem. mindenkinek köszönet a szép ricsajért, az egész élet-zajért.

valami i love you so

most nem írok erről merleau ponty kell.

mocsári tigris

tegnap éjjel 3.40-kor csörgött a telefon, de nem ébredtem fel rá. kétségtelenül, nemcsak vidékek, emberek is vannak bennem, velem vannak, valahogyan. akikre több gondolatot, gondot kell áldoznom. nem úszom meg, ---"vesd hát ki, így lehet a végtelenbe menned."---újraalkotni, megmenteni a süllyéstől. cioran szerint az idő a sátán. mondd, barátom, hogy lehet, hogy nincs? a mese meséje amit pep írt még nem árulta el (befejezetlensége révén) mi is a kislánynak az idő. azóta is várom, hogy megadja nekünk a mese bölcsessége a feloldozást. új színekkel és szagokkal tölti fel az őszt. az idő a kislány legjobb barátja?  összekuszálja a szálakat, és utána lehetetlen kibogozni. nem kell kibogozni, elég újra megélni. vagy írni? de azt csak olyan szigorúan lehet, ahogy johanna, márai, ottlik, dosztojevszkij elvárja. a szépet izzadó kegyetlenség, ami után csak megkönnyebbülés jöhet. mindenféle gyanús megoldás helyett, egyetlen kievickélés önmagamból. csupa ilyenekkel veszem magam körül. ragcsos valószínűtlen önmélyemből, legtermészetesebb. nyolc éve kibújtam a felelőség alól. a kis hazugságok lepöcöléséhez meg újra kell születni. felvetődött: a holdudvarban maradnék. a művészek hónaljhajlatában. nehezen vezet ez jóra, még az alázat köntösébe bújtatottan is.  deríti ki az élet. készülök, a madarak jöttét várom, és a képzeletem megnyírja a szárnyaik formáját. közben ujjaim végén bizsereg az új.

Mr. Lanky anyukája szerint éjjel jobban dolgozik az agyunk mint nappal. filozófiát olvasok, és újságot. piha. a legrosszabb párosítás. olykor irodalmat, vagy valamilyen elemzést. eszembe jut latinovits, színbádként, és a szobabelsők, és a dohányfüst. beszív, fák lomjait csodálja, majd...

a napok hangulatában feltűnik Lázár Ervin fehér tigrise amit a pep kapott tőlem, miután elolvastam. amit elolvasunk, az előbb- utóbb megtörténik velünk, bekeríti a képzeletünket, ezt figyeltem meg. kitudja, vajon pep elolvasta-e, miközben megismertem a könyvből több szereplőt, a felügyelőt, és szolga erzsébetet. róma. fürdőszobaablak, szürkeség, és perugia újongó öröme. bennem elakadt. és kivérezni, kivérezni. még csak olvasni tudok. az oszk, szelíd buda domjai távol kerültek tőlem és nincs magánéletem. 

sajátos

"A moziban mindig üres mellettem egy szék, akkor is, ha ül benne valaki."

Nagyvilág,  2008. szeptember, horvát irodalmi különszám

Emil Cioran, néhány idézet a netről

"Illuzió nélkül nem létezik semmi.

Inkább az örök éj, mintsem egy fád nap, inkább a félhomály, mint az elmosódott fény.

A benned lakozó semmin kívül semmi mást sem kell akarnod.

Mindenki kalauzom, aki nálamnál is bolondabb.

Az illat egy virág történelme.

Nem én szenvedek a világban, hanem a világ szenved bennem.

Az ember: állat, aki látja magát élni.

Egy pofon és egy sértés közül jobban viseljük a pofont.

Ne azért írj, hogy elmondj valamit, hanem azért, mert mondanivalód van.

Az egyedüllét nem arra tanít meg, hogy egyedül vagy, hanem arra, hogy az egyedüli.

Egyértelmű, hogy Isten egy megoldás volt. És ennél jobbat soha nem is fogunk találni.

A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud – de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit"