"szobrokat vittem" hajón
testük kobaltkék volt vagy fehér
erre nem emlékezem
hatalmas fátyollal takartam arcát
annak, aki a legkedvesebb
egy archaikus apolló torzó
minden hajlatával hívott
változtasd meg életed
továbbúsztam
és a nap felszívta az egész tengert
legyen fehér, sós, talányos tömeg
száraz szemünk fölött lebegjen
s kobaltkék éjszakai ég ölelje meg
Nessun commento:
Posta un commento