a körömágyaid ápolásra szorulnak,
kicsit kirojtosodnak a sebek, és az idő is foszlik, hallgatás
kicsit csíp, meg néha vérzik. oda se ránts
a szépség a csontokban, belül.
csontjaimban éreztelek, görcs hasított belém, amikor döntöttél
magad se tudod miről
nem kellenek már szavak
de azért olyan jó, hogy élsz
létezésed a bizonyíték arra, hogy én is élek
majdnem elestem a villamoson az egész medencém fájt beléd
hát csak ennyi?
itt a szél, a hideg.
most csak élj. nem kell most várni senkire.
nyugalom, nincs miért félni
lombok a fákon, sárga, illatos hajtömeg.
Nessun commento:
Posta un commento