gombaszedés

Szemünk gombát kutat.
Erdő. Országút. Árok.
Jobbra-balra utat
mutató fölirások.

Útról letérni
cslit sűrűbe csábít.
Lépünk ide-oda
a harmatban bokáig.

Átpásztázva alant
az út felől a cserjét,
föl-fölfedez a nap
egy őzgombát, csiperkét.

Gomba tönknél lapít,
a tönkön fent madárka.
Árnyékunk igazít,
ne térjünk rossz irányba.

Szeptember idején
a nappal nyúlfaroknyi:
csak bajjal tud a fény
a sűrűn áthatolni.

A kasok telve már,
a szatyrok is telőben.
A vargányás kosár
van félig, bárha bőven.

Megyünk. Már elmaradt
az erdő; mozdulatlan.
Ott múlt ki ez a nap
szép földi lobbanatban.

(ford. Illyés Gyula)

kenguru

Furcsán merülsz el kenguru
és ha szalmaszálat nyújtok feléd
csak nedvesen nézel rám

sohasem gondolkoztál el azon
miért nem jutnak a felszínre a tehenek
hanem mindig mint valami kisborjúk
születnek a világra kenguru

marha jól úsztál
ez tény
de születésedtől fogva
valami mindig beárnyékolt
gorgonzolát nem ettél
párnácskáidon hajszálak voltak
és néhány földimogyoró
volt abban ahogyan elfordultál
egyáltalán van-e tudomásod arról
hogy Caravaggio pszichopata volt
hogy könnyekre fakadt ha retkeket látott
de merre van a Krímre vezető út kenguru

cipőket csórtál nekünk
felfordítottad a beccaccint
szeleteket akartál csinálni az időből
de az idő az mindig idő
csakhogy árnyékban van
a megfelelő órában ragad össze kenguru

próbáljuk közösen kimondani: Victor Hugó
Victor Hugó
na na látod hogy megy ez
vajon ezt is ki tudnánk mondani: Esplanade

úgy van ahogy gondoltam
tífuszos éppen nem vagy
de ez semmivel se jobb
furcsán merülsz el kenguru
ha egy traktort dobnék feléd
fogadok hogy azt is meghámoznád és megennéd
de a traktor nem azért van kenguru
a traktor azért van
hogy megpróbálj kijönni a vízből
az almát szokták meghámozni és megenni

vagy talán hívjam a rokonságodat kenguru
vajon egy fél ív özvegye szeretnél lenni
vagy a stílusban van a hatalom kenguru
vagy énekeljek neked valamit
vagy elénekeljem neked
quand un pompier
rencontre un autre pompier

semmit se énekelek neked kenguru
mert ily éneket majd ellenségeid
fognak énekelgetni
mert hát ilyen az ellenség
hogy ilyen énekeket énekel

És mi lesz a földönkívüliekkel?

A szivacsok azért kénytelenek húsra fanyalodni, mert mélytengeri életterükben más táplálék csak elégtelen mennyiségben áll rendelkezésre. Egy-egy kicsiny rákot több mint tíz napig emésztenek.

ki ismeri Zétát?

"Azután mondják meg majd ők is, hogy ismertek-e engem. Dehogy ismertek! Az állatok ismerik egymást, az ember nem. Még Dsidsia sem ismer engem, pedig feleségem és őrző angyalom, s nyitva előtte fiókom és szívem egyaránt. De azért nem ismer. Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.

Egy leány tanított erre engem."

füst milán a fákról és a mai nap

Diófa: beissza magába az egész éj feketeségét.

Százados fa: minden kis szélben rezgő levélke az övé - a hatalmas test érzi a kis levelet.

Tündéri almafa előttem, - aranyalmákkal, - a nap mindent bearanyoz, arannyá változtat. - Beszédhangok az úton.

// itt a rondelláknál is van egy aranyalmafává (árgyélus fájává) kinevezett fa---lezárták a földsüllyedés miatt//

Ha e hársfát nézem: az a biztos érzésem, hogy ilyet, - nyarat, virágzást mindig látni fogok, sosem pusztulok el.

Ma délután sétáltunk a Barabás villa fölötti kertben: néhány sarokra van Berény Róbert egykori lakásától, akivel Füst Milán is milyen jó barátságban volt. (derült ki Pécsett még télen) Azóta a Nyolcak Budapestre jött.

A villa szökőkútja néma, és nincs Apollinaire-es hangulatunk se, borús az idő.

A Berény-emléktábla előtt felkiálltok, és a járókelők is felnéznek a táblára, aztán zavartan továbbmennek, ebben mi az érdekes.

Most pedig Füst Milán naplók az oszk-ban. Pepinnek megszületett az unokaöccse 3 és fél kiló, Vonnegutot idéz és ujjong.

Ma kitéptük a gazt a virágcserépből, nehéz döntés volt, de kitéptük. A többiek nem tudnak továbbfejlődni, ez most egy szükséges "majomkenyérfák-elleni" védekezés volt. Apám festi a házát, nemsokára készen van.

Texas, Budapest.
Madárcsicsergés, Latinovits-évforduló.

A régi sopron...

A régi Sopron. Aki csak kívülről ismeri, csak épületeinek hangulatát szívta magába, látott ugyan belőle valamit, de nem mindent. Ott kell élni, az otthonokban, a régi házak függönyözött szobáiban, régi bútorok gondozottan csillogó környezetében, amely szinte a villany éles fénye mellett is a petróleumlámpa meg a gyertya aranyát idézi. Az emberek mindenkiről mindent tudnak születésétől a haláláig, s halk, legtöbbször jóindulatú suttogással adják tovább egymásnak a híreket. 

Ebben a régi Sopronban mentem egyszer a festőközön keresztül, át az Ikva-pallón.

A zugokat sápadt villanyfény csak egy-egy kis folton világította meg, s a házak mint szunyókáló emberek pihentek, zsalujuk résein átszűrődő fény sejtelmessé enyhítette a lámpaközök tintakék éjszakáját. Kilenc óra lehetett. Egy csukott ablakú kis ház előtt váratlanul zongorahang állított meg. Gyermek gyakorolhatott, - Bartók egyik kis zongoradarabjának ügyetlenül botladozó ütemei szűrődtek ki belülről. Úgy álltam ott, mint akit orvul mellbevágtak. Én magam élem a bartóki muzsikát, de ebben a hangulatban szinte szentségtörésnek hatott. Ide Haydn kellett volna vagy egy olyan zongoramuzsika, amely még a csembalo vagy spinét zümmögését idézi.

Nos, ez a régi Sopron van meg Horváth József festészetében.

"istenem, csak most nehogy előre dőljünk"

"Ember vagy, tehát embermódra és az emberek között kell élned. 

Embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: "Igen, igen!" Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.

   A halálos ágyon csak akkor pihenhetsz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke."

egy hét pesten és budán (long weekend at pest and buda)

Makk Károly két filmje. Egy film a nőről (Szerelem) és egy film a férfiról (Egy hét...) A kérdés, hogy a melyik film szól inkább a szerelem realitásáról? Melyik az igaz? Rómeó és Júlia egyetlen éjszakája a szerelem? Amikor a film utolsó képkockáin Iván megígéri: eljön "minden éjjel"? Vagy a szerelem ott van az "Elveszett családok" széthullásában, a kompromisszumokban is?

Iván elmenekült. Álmában még éveikig látja, hogy Mari egyik szeme természetellenesen megnagyobbodik. Észreveszi a lány nyakán erőlködéstől kidudorodó ereket is. Csakhogy Iván az ami: szerelemgyerek, született sármőr.  Ha a történelem nem hozza így, nem lett volna 56-os hős. Külföldi, sikeres mérnök, méltóságát, magányát becses kincsként őrzi. "Nekünk az olaj volt az életünk."  Nem marad Rómeó. A budapesti polgári életre, úgy tud visszaemlékezni, mint arra, hogy édesanyja kertjében a francia rózsáknak külön ágyás jutott.

    Tehát a Szerelem mégsem halálos szerelem? Nem erre kapunk választ. Vannak, akik szeretnek, és vannak, akiket szeretnek - Iván az utóbbiból való. Mari mint egy csodálatos életerejű vadvirág, lebiggyedő kemény ajkakkal jelentett az ÁVÓ-nak. Iván ellentéte: azok közé tartozik, akik akkor is hősökké válnak, amikor senki és semmi nem kéri tőlük.
   Mari bátorsága erőfölösleggé változik és eltorzítja testében a lélek szelíd részét: az illanó ezüstöt felváltja a vas. (57'-ben kimegy ő is Svájcba, a Szerelem után).
Iván úgy disszidál Nyugatra, egy kétszeresen is szabadabb világba, ahogyan az otthon melegébe megyünk haza. Nem annyira a nő ellenében, hanem olajos csatornák vonzásában. Erővonalas világba megy, szenvtelen nyugat-európai nő lesz társa, aki számon tartja mennyit dohányzik, és hogy járkál-e éjjel a szobájában. (Természetesen külön alszanak). Házuk ablakában virágpalánták: fejletlenebbek mint a Mama rózsái. Csenevész tünemények: jácint és gyöngyvirág - kezdemények. Egy terméketlen házasság ez, amiből sose lett gyerek. Svájcban nincsenek olyan szép kovácsoltvas díszítésű lépcsőházak mint Budapesten. A filmben legalábbis.

    De tehát '57: a magyar nő mindenre elszánt. A nagy akarást, és a Szerelem birtoklását felváltja egy alku. A férfi nem marad vele, de gyereke lesz tőle.

   Ez volt az Élet... Fájdalmasan rövid ilyen tévedésekhez. A Szerelem-film végén,   Mari az erős és okos parasztlány még drámai hős, akinek igaza van hősiességében, ahogyan szerelmet érez a polgári neveltetésű Iván iránt. Ennek visszavonása lenne a film folytatása? Mintha nem lenne permanens szenvedély és hűség. Az Egy hét Pesten és Budán keserűen folytatódó love story-jában a női főhőssel bánik a sors a legkegyetlenebbül, mivel már esélyt sem kap arra, hogy a régi tündökléssel, újra szeressen. Valami ócska krémmel lemossa hős-bohóc arcáról a festéket, megfogja a rozsdás kórházerkélyt. Ennyi maradt. A lánya, Eszter, Marinak hívja saját anyját. Az sem véletlen, hogy habár már harminc fölött jár jócskán, szinte egyetemistaként él- érzelmi élete még kamaszosan viharos.
   A film szorosan vett témája: találkozás a régi nagy szerelemmel és a soha sem látott felnőtt lánnyal. Az apa és lánya közeledésében cezúrát jelent a bal lapocka alatti anyajegy (vagy inkább apajegy) felfedezése. Itt törik meg a jég. Itt lesznek egymásba "szerelmesek" apa ás lánya, innentől kezdve a jelenben játszódhatna a film, indulhatna egy új történet... Miért is ne? Hiszen Iván az Életet akarja mindig, jobban a Szerelemnél. Mivel a múlt olyan fájdalmas..
Mari és Iván együtt: utoljára. Mari ujjai tapogatják a férfi új-régi testét, ismeretlen eredetű sebeit. A legfájdalmasabb felismerés, hogy a nő csak a materiális világon át érzékel és beszél, egyébként néma marad. A férfi pedig, régen beletörődve a magányba, szintén alapvetően néma, csak kérdésre válaszolva szólal meg. Magyarország olyan helynek tűnik, ahol mindenki tud mindent, mindenkiről. Látszólag megszokták, beletörődtek.  Iván egyszer még felpattan egykori elárulója? mellől, de másik pillanatban újra vele whiskyzik a Marximban.
A jutalom, a filmben Esztert illeti: megkapja a papát, mint családot, mint társat. (Az élet nem volt soha igazságos). A film végén Mari öngyilkosságán tűnődhetünk a kissé idegesítővé váló dés lászlói szaxofonszólóban, Einsteint is egykor megihlető víznyalábokat bámulva. (A lány lakásában is ott van Einstein, példaképként, plakátformában, ő is tudós ugyanis.) Az apa csöndes távozása után Eszter Svájcba megy kikapcsolódni. "A matematika olyan mint a költészet, gondoljon Goethére. " Ezután a film után már nagyon  nehéz úgy látni a Szerelmet, ahogyan előtte.