"türelem, türelem." - mondogatta tényleg türelmesen. szájában úgy forgatta a szavakat mint mások a szivart. maga elé meredt egy pillanatra a széles elméjű és a halványzöld ezer árnyalatával barázdált agytekervényű levelibéka. majd újra a célpontra fókuszált. egy szerény, ám takaros vályogház duplaajtójának fölső, szépen megmunkált párkányzata volt neki gyanús. ezt nézte nagyon erősen, szinte szúrósan, majd bambult, így tudott legkönnyebben gondolkozni.
beosztottjai a lóti-futi varangyok, aki habár jöttek-mentek álló nap, testalkatuk mégsem lett a mozgással járó munkától sudárabb. no de ne kanyarodjunk el elbeszélésünk fő szálától a varangyok testalkatának részletezésével. a nyomozó béka, roppant kacifántos bűnügyek virtuóz megoldója, a béke békadíj-ra érdemesült, elő is léptették, ami a békák világában semmiképp sem eltunyulást jelentő mocsarakban való munkát jelentett. pont ellenkezőleg. nem az unalmas lepkeügyi osztály vezetője lett hát a nyomozó úr, ahol csak a lárvák ellenőrzött mennyiségű lepkévé alakulásáért felel egy-egy osztályvezető, gondolva a fiatalabb generációk táplálékigényeire is.
ezért került agyafúrt hősünk a jászságba, az egyik legvérzivatarosabb tájékra.
Nessun commento:
Posta un commento