Aztán a szerelem következett, mint a házkutatás.
Kiforgatva fiókok, évszakok,
erdők fölbontatlan levele összetépve,
egymásra hányva földúlt hajszálak,
cigarettavégek koporsói,
emlékbekapott városok.
S a jövő titkos iratain a sárcsizmák pecsétje.
Aztán a szél.
hogy az ajtót kitárja,
huzatba,
napsütésbe.
Nessun commento:
Posta un commento