Elengednélek, visszahívnálak

Elengednélek,
visszahívnálak,
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan tengerészed,
a kezemmel körülhajóználak.
Amerre mennél,
mennék utánad.
Nyár van,
kiköltözöm az ég alá
szerelmed nomádjának:
süssön a Nap, mint a végzet -
egész testemmel égjek!

Erőt az elérhetetlen jövő ad
a holnapi romlása a vágynak -
Darazsak golyózápora
luggatná át koponyámat,
venné a világ véremet,
de én csak mosolygok,
mert látlak.

Elengednélek -
visszahívnálak -
hangya gyászmenet hömpölyög,
előle eltaszítanálak.
Porból fölszedve vizet adnék,
sebed kimosnám szavaimmal.
Melléd feküdnék s a világot
elsötétíteném
hajaddal.

Levél északról

   Esteledik. A szél elült, a fák madarakat altatnak
csöndben. Tó és sziget összébbhúzódik, mi lesz veled? Az
utolsó komp is elment, én ittmaradok. 
   Egész nap nyár volt, egész nap verset írtam hozzád egy 
északi ország kövei között. Soronkint küldtem haza susogó
hang-postával, hogy még lelegzetet se válthass más neszre,
más ütemre.
   Sokáig keringtünk egymás körül, évek múltak. Erdőket
álmodtam közénk, elválasztó, nagy tisztásokat, de a fák
levelei fölcsúsztak lassan az égboltra s te ott álltál előttem
fedetlenül.
   Most tán a szobádban állsz, a padlón szétszórt újságok,
levert lepkék. Aludnál? sírnál inkább egyszemélyes
estédben? nem is tudod. Megcsonkított melled fölé téved
kezed s zavartan nézel oda, nem az én kezem jár-e
otthon? 
   Ez az a késői óra, amikor már csak a félelmeidtől félek,
semmi mástól. Gyönyörű vad vagy, akibe a halálos golyót
belelőtték, de talpon maradt. Álmatlanságod itt bújkál
most is nagy vizekben - messziről altatnálak. Súgom a 
hátadnak: forrók a sziget kövei, mint a tomporod.
tenyerem ámul csak, hogy milyen forrók. 

fingerprints

nem tudhatom már, hogy ki is vagyok,

hiába. egykor tapintottalak

eltűntek mára a nyomok is mind

ujjlenyomataim mit sem mondanak.

szólítgatom éjjel is ujjaim nyomát,

hasztalan: ők is elfelejtenek

utoljára ahogy láttam őket,

hajadat túrják, s táncot lejtenek

merre vagytok, merre régi ujjnyomataim?

“elmegyek végre.” - gondoltam reggel,

s fiókjaid ürítettem éppen.

hirtelen százezernyi ujjnyomod

hullt alá a padlóra szépen...

mint akit nem érdekel mit veszít

hagytad csak, le sem hajoltál értük

magad sem tudtad, melyik kié,

és kérdőn egymásra néztünk:

merre vagytok, merre régi ujjnyomataim?

és most házasodnál gyorsan,

és vinnél a templomba rendesen,

s hullna ránk konfetti-áradat...

de tudod: ez nem az én esetem.

s bár elvennélek szívesen,

kezdeni egy olyan lánnyal félek,

ki régi ujjlenyomataimmal

azonosít amíg élek.

merre vagytok, merre régi ujjnyomataim?


-------------------------------------------------


I touched you once too often
Now I don't know who I am
My fingerprints were missing
When I wiped away the jam
Yes I called my fingerprints all night
But they don't seem to care
The last time that I saw them
They were leafing through your hair

Fingerprints, fingerprints
Where are you now my fingerprints?

Yeah I thought I'd leave this morning
So I emptied out your drawer
A hundred thousand fingerprints
They floated to the floor

You know you hardly stopped to pick them up
You don't care what you lose
Ah you don't even seem to know
Whose fingerprints are whose

Fingerprints, fingerprints
Where are you now my fingerprints?

And now you want to marry me
You want to take me down the aisle
You want to throw confetti fingerprints
You know that's not my style

O sure I'd like to marry you
But I can't face the dawn
With any girl who knew me
When my fingerprints were on

Fingerprints, fingerprints
Where are you now my fingerprints?

Fingerprints, oh fingerprints
Where are you now my fingerprints?

Aztán

Aztán a szerelem következett, mint a házkutatás.
Kiforgatva fiókok, évszakok,
erdők fölbontatlan levele összetépve,
egymásra hányva földúlt hajszálak,
cigarettavégek koporsói,
emlékbekapott városok.


S a jövő titkos iratain a sárcsizmák pecsétje.


Aztán a szél.
hogy az ajtót kitárja,
huzatba,
napsütésbe. 

ez aztán magánmitológia

Riporter: 

-Tegnap néztem a Macerás ügyeket, és eszembe jutott, hogy a 'pletyka szerint' a Ti megismerkedésetek Szabolccsal az a bizonyos udvari jelenet. Tényleg így volt?

Török-Illyés Orsolya: 

-Igen, legalábbis hasonlóan. Egy buliban találkoztunk, a marosvásárhelyi vártemplomban. Hallottam róla, hogy a Simó-osztály odajött egy közös workshop-szerűségre, de én még akkor nem találkoztam velük. Megjelentem ezen a bulin, és Szabolcs rám mutatott. És mindaddig úgy tartotta a kezét, míg oda nem mentem és meg nem fogtam.

Jácint álmodik

Jácint álmodja meg eljövendő éjszakánkat. Hogyan álmodik a Jácint? Lassúak álommozdulatai. Mint színes zsírkréta krix-kraxok felfeslenek képzeletvonalai a éjszaka fekete vize alól.

himnusz a szabadsághoz

Akit önnön bálványa se fékez 

s fűzi csak önkéntes kötelék,

híven a szeretet szent hitéhez,

élheti csak szent s szabad életét.

(...) 

Annak, mit a kor megtépni vágyott,

holnap virágban kell állnia!

Tavaszt szülnek még a rombolások,

kél a habból szent Uránia,

a Hüperíón hősien robogva

ég, s elsápadnak a csillagok -

porladjatok, szolgák! sírotokra

szabad napok mosolya ragyog. 

kezek és mancsok.