"Hisz önmagad homloka a bélyeg,
Ami utálja, s nem adja vissza
Önmagad, te hiú féreg.
E finom rajzot az elrajzolt vonalba.
Hisz a szemednek rabszolgái várnak,
Hogy hunyd le, és befelé nézzél
E kegyetlen macska homálynak,
S ott újra megigézzél!"
"Mi szép, mi űzve lassan el
Kering a haldoklás felé.
Az örök életrács elé.
Az én szavam a te szavad
Űr felé zendül, rácson kifelé.
Angyalod, erőd vagy egy egész jómagad!
Vissza a jogod felé.
Hogy zendüljön lelkem, a te jó pásztorod,
És megyek utánad a rácson kifelé.
Ne sújtson ezért reám haragod!
S ne küldj vihart se a Sion-hegy elé."
Járnak az élőholtak,
S meleg van.
Házak, a sunyik időt rabolnak
Az egérlukban.
Sajnálnád e bádogdobozt az útszéli porban,
Mi haszna van, máló kátránypapír,
Kiugró szög szúette fája
A rögből kisír!
Hegy oldalán szőlőgerezd,
Verejtékes e nyár,
Szamárhegy bűze él, szeresd!
Övé is az öröm, a kár,
Az időt nevesd!
És dárdaként mered négy templomtorony,
Oly furcsa, oly groteszk...
Hogy elfog utálatom,
Mint halat a háló!
Csumpinak (1923.)
Az élet oly szép, mint a halál,
De ne nézzünk a kancsó üres fenekére.
Mert szomjas lelkünk úgy sem talál
Enyhülést az élet sajgó sebére.
De barátnőm, e puszta semmi,
Gyűlöletem, fájdalmamnál nagyobb,
Hogy megvakít az árja,
Derültté tébe bús eget,
S így lőn lelkem háborgó hazája
Megpihenve, áldva a szeretetet.
Reményt szomjazva: Hál' Isten,
Fájdalmam nemes érce csiszolódott,
Lekopva, hogy dús gyümölcse
nemes érzésünknek teremjen.
Ne nézz tükörbe,
te vásott gyermek, rossz szomorú
Tükör, tudod, torz a görbe
Orrfacsar ború.
Mind-mind hamis,
De szeme
Int, és úgy áll, mint piramis lelked felé kerítve
Mindent, ami bájt nyújt, s kellem
Zokogja szét
Életed haladó során, ha Isten
Leheli jóságát, színét.
Ez Ő szemében látva meg
Értéked, ami Őbenne van.
Gyengeségeddel dacolva rég
Túltesz úgyis az idők során.
Minek is hallgatnám az erdő madarait?
A legkedvesebb madár a te hangodban
dalol. Akár megmutatja, aki elrejti Isten
az ég csillagait, a legtisztább csillag a te
szemedben ragyog. Akár megnyitja is
április a virágokat a kertben, a legszebb
virág, a te szívedben virágzik. Ezt a tüzes
madarat, ezt a nappali csillagot, a léleknek
ezt a virágát szerelemnek hívják.
Nessun commento:
Posta un commento