és én szürkén tapogatok csak-
("Sándor, négyesra vagy lezárva...")
Az egész már egy messze álom.
Eridj csak helyre, lóg a fejed,
nem megy a színusz-tétel, Sándor.
Lesznek, akik értik a dürgést,
akiknek keze tettre bátor.
Ez már az élet. Nincs itt helyed.
A végtelenbe tapogattam,
ott keresetem a befogókat...
Nem megy a színusz-tétel, Sándor,
hiába susogsz gyáva szókat
hogy: a táblába lelket adtam
végtelen éje volt a tábla
a kréta tévedt messzi vándor
s a számok a síkon remegtek-
Nem megy a színusz-tétel, Sándor,
bújj vissza és szüless meg újra.
Én, végtelenben kréta-vándor,
nem találtam a befogókat...
Jaj, nem való e tábla-élet
végtelenbe tapogatóknak,
nem megy a színusz-tétel, Sándor.
Nessun commento:
Posta un commento