tudom, hogy a sünik megtalálják a gesztenyéket, a gesztenyék a gilisztákat, a giliszták a földbe bújnak, a halottakkal társalognak. de mi még itt vagyunk. és még élni kell... sajnos? nem tudom. még sok jót is hozhat ez a "szent megúnt" élet, ez a meggyötörten is gyönyörű, ez a keserédes, a nagy célokért egyedül élésre mégis érdemes való, ez a lélek-mécsestől fényes, ez pitiánerséget, kicsiséget, csalást megtűrő, ez a nagy célokat görgető, ez a mindig újrakezdő, ez a velem mindig óvatos és kényes, lassan és sokszor túl gyorsan telő élet, ez a szeles, forró, hideg és a napsütéses föld amin haladunk és veszteglünk.  arany leveles október, esőkkel, óriás esőkkel, zuhanással, reménnyel, szerelemmel, kétségbeeséssel, várakozással, egzisztenciális válsággal, félelemmel, istenkereséssel, philipp atyával, a PIM-mel, barátokkal, futással, sok sok sírással, élénkpirossal sebzett gyönyörű platánlevelekkel. október 23-ával, egy kiürült lelkű országgal, mégis-vidám lelkű sétákkal, egy-egy adag endorfinnal, néhány filmmel (csodás az orosz-ukrán világ, most valahogy nagyon vágyom oda, legszívesebben felülnék a transz-szibériai expresszre), néhány szépséges beszélgetéssel. előrébb vagyok most mint tíz éve. összehasonlíthatatlanul előrébb. erősebb vagyok, bár ugyanolyan sebezhető maradtam. már nem vagyok kiszolgáltatva annyira a külső történéseknek, nem ránt le a depresszió, nem ránt le a kétségbeesés. megtanultam túlélni és nyitottnak maradni akkor is ha valaki szánt szándékkal árul el engem nem árt nekem, mert éppen, hogy sebezhetőségemben van az erőm. boldogok, akik sírnak! pókhálófonálnak tűnik, de erős kötél a sors, nem értem, hogy mi miért történik, de hiszek benne, hogy van, és egyre erősebben lesz értelme az életemnek. kiharcolom a teret, időt, szerepet. adni akarok. szeretni szeretnék. lesz kiért élnem és lesz kit szeretnem, okosan szeretnem, nem kell egyedül szenvednem, megadja nekem a Jóisten egy napon a lelki békét is talán. egy nagy nagy jegenyét amit B-vel nézünk Csepelen? kitudja, most elég egyelőre túllendülni a jelenen.  aztán egyedem begyedem --- a fenekeden ülök, viselem a neved. don quijote ébredése: annyi szarral kell még megküzdenem, szeretni, Istenem, milyen nehéz, kiizzadom a hülyeségeim, kigennyezem a hibáim, a sok sok tocsogós- véresre zúzott fejsebem beheged és majd egyszer egy igazán szép magenta glóriát találok a fejem körül. vicces lesz. addig meg csak kibírjuk valahogy.