Nem angyalok laknak itt. Inkább velejéig emberek. Az októberi eső pötyögteti száraz szürke ruhájukat, míg megkerülik a panelházat. "Eltűnt a polcról, az egyetlen igazi kakaó" - mondja egy néni a boltban és szitkozódik tovább hosszan, csendesen. (Riadtan nyilall belém, hogy az én nagymamám kiskoromban milyen kakaót főzött... nem nesquick volt, hanem igazi, kakaóbabból készült sűrű, meleg, otthonos illatú, keleti élvezeteket idéző, fenséges őrlemény). A tízemeletes panelház negyedik emeletén lakom. Hallom az ágyból még éjfélkor is az 1-es villamos surranását. Életemben először van TV-m, bizarr öröm, hogy átlagember lehetek, és hagyom magam agymosni egy kicsit. Egyébként a tömbökre oly jellemző furcsa zajok vannak, és mindig azt hiszem, hogy megjön valaki. Kopácsolás, porszívószörny-zúgás, Hangok, morzék: a lakógép életjelei. A fűtést még nem kapcsolták be. Várunk a melegre. Hétköznapok jönnek.
Nessun commento:
Posta un commento