"Kétséget kizáróan hirdette, hogy annak az embernek a szeme, aki az ideálról álmodozik, ábrándokat hajszol és alkonyattájt titkok fátyolát tépdesi, általában a kék szint és a leszármazottjait kedveli, igy például a mályvát, a lilát, a gyöngyházszürkét, ha ezek a szinek tompitottak maradnak és nem hágják át azt a mezsgyét, melyen túl elvesztik egyéniségüket és violaszinűvé vagy közönséges szürkévé alakulnak át.
Ezzel ellentétben azok az emberek, akik hetvenkednek, a teltek, a dúsan vérmesek, a kemény kanok, kik megvetik az előételeket, a kis kalandokat és fejüket vesztve ajtóstul rontanak be, többnyire sárgák és pirosak rikoltó fényeit kedvelik, a bibor és a krómszinek cimbalom ütéseit, melyek elvakitják és megrészegitik őket. Végül az elernyedt és ideges emberek szeme, kiknek érzéki vágya füstölt és erősen sózott ételekre gerjed csak fel, a túlfűtött és renyhe emberek szeme, majdnem kivétel nélkül a narancsszint kedveli, ezt a nyugtalanitó és beteges árnyalatot,melynek ragyogása talmi és savanykás lázaktól erjed."
Nessun commento:
Posta un commento