"Különös élvezete telt abban, hogy egy nagyon megvilágitott szobában maradjon egyedül, az elsösétült és alvó házak közepette. Ebbe az élvezetbe pedig talán egy kis hiúság - valami sajátos elégtétel is - vegyült, melyet azok a kései munkások ismernek, kik felemelve az ablakok függönyeit, egyszerre észreveszik, hogy körülöttük minden kihunyt, minden néma, minden halott.
Lassankint, egymásután próbálta ki a szineket. A kék a fáklya világánál mocskos zölddé változik. Ha sötétkék, mint a kobald meg az indigó, megfeketül, és ha világos, szürkévé maszatosodik. Végül, ha nyilt és kedves, mint a türkiz, elhomályosul, megadja magát."
Nessun commento:
Posta un commento