Őszi kérdés

Megtágul ismét a tömött
világ. Ágbogaik között
egyre nagyobb darabokban
őrzik a fák az eget.

A végtelenből jő a szél,
szárnyán madár és holt levél,
messze röpülnek a széllel –
lankad a nyári verő.

Az ablakodnál ülsz, s figyelsz,
vagy tán csak ülsz, nem is figyelsz –
szürke ború a szivedben,
hallgatod énekeit.

Volt egyszer pártod és hadad,
most itt tűnődöl egymagad –
ó, nem elég, ha szeretnek,
hogy te szeress, az a fő

Sötét-hajú, mi lesz veled,
ha majd az ősz benned temet,
benned alél el az élet,
száll a levél, a madár?

Csorba Győző

lélek-konyha

Ady Endre: A lelkeddel hálni

Mit sarjú-hajak csiklandozva fednek,
Szeretném megcsókolni
Két vakszemed, a halványt,
Két kies völgyét a te szép fejednek.

Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni,
Belopózni fejedbe,
Szűz szeretnék maradni
S valami újat lelni, kitalálni.

Most én a Halál szárítóján lengek
Tele gondolatokkal.
Óh, talán testem sincs már.
De test nélkül is vágyok és esengek.

Csókosan s szűzen akarnék én válni
A fejedet csókolván,
Azt a két kies völgyet:
Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni.



The Doors: Soul kitchen


Well, the clock says it's time to close now
I guess I'd better go now
I'd really like to stay here all night
The cars crawl past all stuffed with eyes
Street lights share their hollow glow
Your brain seems bruised with numb surprise
Still one place to go
Still one place to go

Let me sleep all night in your soul kitchen
Warm my mind near your gentle stove
Turn me out and I'll wander baby
Stumblin' in the neon groves
[ Lyrics from: http://www.lyricsfreak.com/d/doors/soul+kitchen_20042745.html ]
Well, your fingers weave quick minarets
Speak in secret alphabets
I light another cigarette
Learn to forget, learn to forget
Learn to forget, learn to forget

Let me sleep all night in your soul kitchen
Warm my mind near your gentle stove
Turn me out and I'll wander baby
Stumblin' in the neon groves

Well the clock says it's time to close now
I know I have to go now
I really want to stay here
All night, all night, all night

A vistai templomban...

"Minden kis szin megkezdi a külön életét a beáramló fényben, egy-egy párta, vagy fölhajtott bagazia, mell-rojt és előlkötő úgy villog, mint a gyémánt, fényszórók sziporkázásában. Még a kevésbé muzikális megfigyelőnek is hangérzetei támadnak, a szinekben muzsikát hall lüktetni, tudatalatti finom remegésekkel: a halványkék vállak alapanyaga tiszta, tündöklő szoprán, ebbe mint kisérő másodszólamon vegyül a vállakon lefutó piros varrat, a férfinép padjaiból sötétebb szinek, a barna és a fekete baritonjai és basszusa hömpölyög bele az egységes nagy szin-hangversenybe, mely szinte emeli és fesziti a kicsike templomot." 

Des Esseintes herceg megfigyelése a szinekről és az emberekről

"Kétséget kizáróan hirdette, hogy annak az embernek a szeme, aki az ideálról álmodozik, ábrándokat hajszol és alkonyattájt titkok fátyolát tépdesi, általában a kék szint és a leszármazottjait kedveli, igy például a mályvát, a lilát, a gyöngyházszürkét, ha ezek a szinek tompitottak maradnak és nem hágják át azt a mezsgyét, melyen túl elvesztik egyéniségüket és violaszinűvé vagy közönséges szürkévé alakulnak át. 

   Ezzel ellentétben azok az emberek, akik hetvenkednek, a teltek, a dúsan vérmesek, a kemény kanok, kik megvetik az előételeket, a kis kalandokat és fejüket vesztve ajtóstul rontanak be, többnyire sárgák és pirosak rikoltó fényeit kedvelik, a bibor és a krómszinek cimbalom ütéseit, melyek elvakitják és megrészegitik őket. Végül az elernyedt és ideges emberek szeme, kiknek érzéki vágya füstölt és erősen sózott ételekre gerjed csak fel, a túlfűtött és renyhe emberek szeme, majdnem kivétel nélkül a narancsszint kedveli, ezt a nyugtalanitó és beteges árnyalatot,melynek ragyogása talmi és savanykás lázaktól erjed."

Des Esseintes herceg berendezi öregkori otthonát

"Különös élvezete telt abban, hogy egy nagyon megvilágitott szobában maradjon egyedül, az elsösétült és alvó házak közepette. Ebbe az élvezetbe pedig talán egy kis hiúság - valami sajátos elégtétel is - vegyült, melyet azok a kései munkások ismernek, kik felemelve az ablakok függönyeit, egyszerre észreveszik, hogy körülöttük minden kihunyt, minden néma, minden halott.

Lassankint, egymásután próbálta ki a szineket. A kék a fáklya világánál mocskos zölddé változik. Ha sötétkék, mint a kobald meg az indigó, megfeketül, és ha világos, szürkévé maszatosodik. Végül, ha nyilt és kedves, mint a türkiz, elhomályosul, megadja magát."

lesz egy nagy labdajáték

TUDOM, LESZNEK MŰVÉSZEK (ÉS EBBEN ÁLL ÉLETEM REMÉNYE), AKIK "FOGYÓ ÉLETÜK NÖVEKVŐ LÁZÁBAN" IGYEKEZNEK MAJD AKÁR ÉVMILLIÓKRA SZÓLÓ NYOMOT HAGYNI ANYAGBAN, JELRENDSZERBEN TARTÓSAN ÉS CÁFOLHATATLANUL, AZ UTÁNUK VAGY MÁSHONNAN JÖVŐ ÉRTELMES LÉNYEK SZÁMÁRA. JELET HAGYNI, HOGY VOLTUNK ÉS ELBUKTUNK, DE LÉNYÜNKBEN ÉS E JELEKBEN A MAGYARÁZAT. A TANULSÁG. MŰVÉSZET LEHET CSAK.